Végre újra ZSIFI – a 14. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál ünnepélyes megnyitója
A Puskin mozi patinás falai között, teltházas közönség előtt
nyílt meg a 14. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál, amely az utóbbi
években nemcsak kulturális eseményként, hanem társadalmi párbeszédként is
értelmezhető. A megnyitó est egyszerre volt ünnepi, felemelő, mégis könnyed és
szórakoztató, az összetartozást erősítő beszédek pedig világosan kirajzolták,
miért vált a ZsiFi mára a magyar zsidó és izraeli kultúra egyik legfontosabb
platformjává.
A
fesztivált Kenesei Marcell, a JCC Budapest-Bálint Ház igazgatója nyitotta meg,
azzal, hogy a ZsiFi olyan program, amelyhez könnyű szívvel lehet kapcsolódni,
hiszen a filmeken keresztül a találkozás a zsidó és izraeli kultúrával mindenki
számára természetesen megérthető és átélhető.
Marcell
elmondta, hogy a fesztivál évente közel 3000 eladott jeggyel működik, és
jogosan merül fel újra és újra a kérdés, kinek is készül a ZsiFi? A válasz
egyértelmű, mindenkinek, aki minőségi zsidó és izraeli filmeket keres.
Ezután
kiemelte, hogy a fesztivál megszervezése valódi közösségi munka, a filmválogató
bizottság, a zsűrik, a Bálint Ház munkatársai, a kuratórium, az önkéntesek és a
partnerek egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a rendezvény professzionális és
befogadó legyen.
A
fesztivál hivatalos megnyitó beszédét Prof. Dr. Grósz Andortól, a Mazsihisz
elnökétől hallhattuk. Beszédében a filmfesztivál idei programját kivételes
lehetőségnek nevezte, hiszen nyolc olyan nagyjátékfilmet, három
dokumentumfilmet és kilenc rövidfilmet sorakoztat fel, amelyek máshol nem
láthatók Magyarországon.
Az
elnök úr kitért arra, hogy ezek az alkotások érzékenyen mutatják be az izraeli
mindennapok sokszínűségét, a zsidó identitás gazdagságát és összetettségét,
valamint az emberi sorsokat, melyek örömöt, fájdalmat, reményt és küzdelmet
egyaránt hordoznak. Különösen sajnálatosnak tartja, hogy ezekkel a
történetekkel a szélesebb magyar közönség nem találkozhat, holott ilyen
időkben, amikor hazánkat is elérik az Izraellel és a zsidósággal kapcsolatos
hamis propagandára épülő előítéletek hullámai, minden korábbinál fontosabb
megmutatni az egyszerű emberek arcát és igaz történeteit. Hangsúlyozta a zsidó
történetmesélés évezredes hagyományát, amely ma is élő és organikusan
továbbadható, a ZsiFi ennek kiemelkedő kortárs eszköze.
Grósz
Andor köszönetet mondott a szervezőknek, a Bálint Háznak, a fesztivál
fővédnökének és a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a fesztivál a
kultúrát, a zsidó identitást és az alkotó szellemet méltón emelje piedesztálra.
Ezután
Bóka János, az európai uniós ügyekért felelős miniszter beszélt a zsidó-izraeli
kultúra mai európai helyzetéről. A miniszter szerint egy filmfesztivál annyira
jó, amennyire jók a filmjei, és a ZsiFi filmjei idén is olyan alkotások,
amelyeket lehetetlen nem továbbgondolni.
Beszéde
legerősebb része a kulturális klímáról szólt, amely ma Európában a zsidó és
izraeli művészeket körülvesz. Bóka János hangsúlyozta, hogy szinte bárhol
Európában előfordul, hogy zsidó és izraeli fellépőket bojkottálnak, lemondanak
vagy megzavarnak, gyakran olyan magyarázatokat követelve alkotóktól, amelyekre
másoktól nincs szükség, és ma már bátorság kérdése, hogy egy zsidó–izraeli
filmfesztivál nyilvános térben megvalósuljon.
Aki
a zsidó kultúrát támadja, az az európai kultúrát és civilizációt támadja,
mondta. Ez a téma az EU kulturális minisztereinek tanácsülésén is napirendre
került, német kezdeményezésre, Magyarország pedig ezt a felvetést támogatja, és
fontosnak tartja a kulturális szabadság védelmét.
A
miniszter kijelentette, hogy Magyarországon a zsidó kultúra terei élők, erősek
és gyarapodók, és a zsidó és izraeli művészek itt természetesen úgy állhatnak a
világ elé, mint bárki más. Mindez azonban sajnos egyáltalán nem magától
értetődő Európában, és kiemelten megköszönte a ZsiFi szervezőinek munkáját,
akik létrehozták ezt a különleges fesztivált.
A
megnyitón felszólalt Moran Birman, Izrael magyarországi nagykövetségének
képviselője, aki a Bad Shabbos című amerikai vígjáték premierjéhez kapcsolódva
arról beszélt, két család találkozása bárhol a világon komikus vagy feszült
helyzeteket eredményezhet, éppen ezért könnyű azonosulni a film történetével. A
közönséget arra kérte, hogy a következő 90 percben egyszerűen csak élvezzék a
nevetést és a kikapcsolódást.
Ulrike
Orlich-Zessner, a Német Nagykövetség politikai és protokollügyi vezetője is
szólt a közönséghez. Diplomáciai tapasztalataira utalva elmondta, a ZsiFi
egyetlen hét alatt képes lebontani olyan falakat és előítéleteket, amelyeket a
diplomácia néha évek alatt tud csak oldani. Külön hangsúlyozta, hogy
Németország számára kiemelten fontos a zsidó közösségek melletti kiállás, és
hálás, hogy a nagykövetség évről évre partnere lehet a fesztiválnak.
A ZsiFi idén is több mint filmfesztivál, egyszerre kulturális, közösségi és
társadalmi esemény. A felszólalók mindegyike kiemelte a film erejét az empátia
és megértés teremtésében, a zsidó és izraeli kultúra sokszínűségének
bemutatását, a közösséghez tartozás élményét, és azt, hogy a fesztivál ma
Európában a szabadságról, a nyitottságról és a kulturális párbeszédről szól,
így nemcsak vetítések sorozata, hanem élő, lüktető tér, ahol identitások,
generációk és közösségek találkoznak a film nyelve által.
Rubin
Eszter írása
Fotók:
Streer Dani és Bóka János Facebook-oldala
