Eljön az új Izsákok nemzedéke – jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 43 perckor köszönt be, a királynő holnap 16 óra 51 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a TOLDOT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
„Mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahám idejében ástak, betömték a filiszteusok és megtöltötték földdel. (…) És Izsák újra megásta azokat a kutakat (…) És Gerár pásztorai civakodtak Izsák pásztoraival, mondván: »miénk a víz«. És elnevezte a kutat Észeknek, mert veszekedtek vele. És ástak egy másik kutat is és emiatt is civakodtak.”
(1 Mózes 26:15-21)
Érthető, hogy a pásztorok összevesztek a víz miatt, hiszen abban az időben kevés forrás és kút volt azon a vidéken. Az viszont érthetetlen, hogy ilyen vízhiányos térségben a filiszteusok miért tették tönkre Ábrahám és Izsák kútjait. Elvégre ezzel valójában nem is Izsákot sodorták életveszélybe – őt amúgy is el akarják űzni maguk közül –, hanem saját magukat. Ha betömik a kutakat, hogyan jutnak vízhez?
Jonathan Sacks rabbi a filiszteusok tettét azzal magyarázza, hogy a gyűlölet vette el a józan ítélőképességüket: annyira gyűlölték az idegen és sikeres zsidót, hogy még a kutakat is képesek voltak betömni.
De talán többről van itt szó szimpla gyűlöletnél.
Hiszen aki valaha is végzett nehéz fizikai munkát, az jól tudja: igen fáradságos és időigényes annyi földet megmozgatni, hogy azzal kutakat lehessen megtölteni. Még ha csupán néhány talicska földre volt szükség, azt sem olyan könnyű ám kiásni és elhordani, márpedig izzasztó munka közben az emberben csak lelohad valamelyest a gyűlölet lángja.
Jobban tesszük, ha nem az ókori filiszteusok magatartását meghatározó érzelmeket vesszük szemügyre, hanem a mi jelenlegi világunkat: a civakodó társadalmat, amelyet létrehoztunk, és a vízhiányos bolygót, amelyen élünk. Ha elfogadjuk azt a tételt – és miért ne tennénk –, hogy a Tórának minden egyes korban megvan a csakis az adott korhoz szóló üzenete és értelme, akkor Izsák és a filiszteusok története éppen nekünk íródott, a mi korunknak.
Ma az emberiség szimbolikus értelemben eltömíti a kutakat: eszetlenül szennyezi a földeket, szeméttel árasztja el az élővizeket, irtja az erdőségeket, és az utánunk következőkkel mit sem törődve egyre gyorsuló ütemben teszi tönkre az Örökkévaló csodálatos világát.
De ha elfogadjuk a fenti metaforát – és miért ne tennénk –, akkor el kell fogadnunk azt is: ebben a tórai szakaszban ott van a remény üzenete. Hiszen Izsák újra megásta azokat a bizonyos kutakat…
Igen, eljön majd az új Izsákok nemzedéke, mert az lehetetlen, hogy az emberiség ne forduljon vissza a filiszteusok útjáról. Az lehetetlen, hogy ne diadalmaskodjon az élet vize a halál pusztasága felett – ezért ha a gyermekeinkre és az unokáinkra nézünk, lássuk meg bennük azokat, akik új vizeket fakasztanak majd a régi romokon.
Jó szombatot!
