Eli Sharabi: „Számomra a másokon való segítés lett a legfontosabb”
Eli Sharabi egyike volt azoknak a túszoknak, akiket a Hamász terroristák 2023. október 7-én hurcoltak Gázába a Beeri Kibucból. A férfi csaknem 16 hónapot töltött fogságban embertelen körülmények között, és az tartotta életben, hogy egy nap vissza fog térni feleségéhez és két lányához. A kiszabadulása után tudta meg, hogy családját a palesztin terroristák meggyilkolták. Eli Sharabival abból az alkalomból beszélgettünk, hogy Budapesten dedikálta a Túsz című emlékiratát.
Elijahu (Eli) Sharabival a Mazsihisz podcast-csatornája számára készítettünk videóinterjút, ebből közlünk néhány részletet az alábbiakban.
„Természetesen a mentális szenvedés elviselhetetlen, amikor az ember a hátrahagyott családjára gondol, akik valószínűleg nagyon aggódnak. Ezért az ember próbál nem gondolni erre, ugyanakkor a velük kapcsolatos emlékek erőt adnak. A fizikai körülmények rettenetesek voltak, folyamatos volt a megalázás, a verés, az erőszak, miközben a lábamon a nap 24 órájában vaslánc és lakat volt. De azt hiszem, a legrosszabb dolog az éhezés volt. El sem hinné, milyen éhes tud lenni az ember. Napról napra vártuk a következő ételt. Szóval, azt hiszem, ez volt a legrosszabb dolog.”
„Azt hiszem, most jobban megértettem, mit kell értékelnem az élet alapvető dolgaiban. Először is, a szabadság felbecsülhetetlen, és az ember csak azután érti meg ezt, miután elvették tőle a szabadságát. Hogy kinyithat egy hűtőszekrényt, és elvehet bármit, amikor akar. Hogy elmehet a WC-re engedélykérés nélkül. Hogy minden nap zuhanyozhat. Ez csodálatos, ha az ember korábban hat hetente zuhanyozott fél vödör hideg vízzel.”
„– Érez bosszúvágyat?
– Nem. Nem hiszem.
– Nem?! Mit tenne, ha találkozna azokkal a terroristákkal?
– Remélem, ez nem fog megtörténni.”
„Számomra az emberek segítése most sokkal fontosabbá vált. Tudja, régebben vállalatok pénzügyi igazgatója voltam. De már nem érdekelnek ezek a számok és a vállalatok eredménykimutatásai. Most embereknek akarok segíteni.”
