„Metéljétek körül előbőrötök húsát és ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.”
A zsidók miért vállalnak olyan fájdalmat, amelyet a körülmetélés
okoz, ha nincs hasznuk belőle? – Szerdócz Ervin rabbi a Leh-Lehá hetiszakaszhoz
kapcsolódva fejti ki a gondolatait erről a kérdésről.
„És
Ábrahám kilencvenkilenc éves volt mikor körülmetéltetett előbőrének húsán.” (I.M.17/24)
Ábrahám tehát idős korában kapta a parancsot (micva), mely a Talmud szerint: „A brit mila (brisz,
circumcisió, körülmetélés) jelentősége felér az összes többi tórai parancsolat
jelentőségével.” (Sáb.130a: 13-14)
Mestereink felfigyeltek
arra, hogy Ábrahám ősapa több parancsot teljesített, pedig nem kapott rá
utasítást Istentől. Ha a körülmetélésnek vallási szempontból
ilyen meghatározó szerepe van, Ábrahám vajon miért nem hajtotta végre mielőtt
parancsot kapott volna rá?
A Talmud bölcse Rabbi
Iszráel kihangsúlyozza:
„Nagyobb a
parancsba adott micva teljesítésének értéke annál, melyet nem adnak parancsba.”
Ábrahám tehát ezért várt, hogy a briszt, mint Istentől kapott parancsot
hajthassa végre. A körülmetélés Isten és ember közötti szövetségnek a jele.
Márpedig az Örökkévalóval csak úgy lehet szövetséget kötni, ha arra utasítást
ad.
Rabbi Akibát megkérdezték: „Ha Istennek ilyen fontos a
körülmetélés, a akkor gyermek miért nem körülmetélve jön ki anyja hasából?”
Rabbi Akibá válasza: „Hogy érdemeket szerezzünk a micva végrehajtásával”. Isten
megteremtette a világot, de lehetőséget hagyott az embernek, hogy részt
vehessen a világ tökéletesítésében, megjavításában.
A péntek esti
liturgiában felhangzik egy mondat, mely a teremtés pillanatára utal: „amelyet
teremtett Isten, és alkotott”. Bölcseink olyan világteremtésként értelmezték, „amelyet
alkotásra teremtett Isten”. A Világ Teremtője elvárja, hogy minden generáció
részt vegyen a világ folyamatos újra alkotásában. Széfer Hinuh magyarázata szerint az újszülött fiú hím
tagjának előbőre (orla) fölösleges része a testnek. Az attól való megszabadulás
révén az ember részt vállal a teremtés művének generációkon túlmutató folytatásában.
Rámbám (Mose
ben Majmon 1137-1204) a nagy zsidó
filozófus szerint a körülmetélés célja, hogy „csökkentse a szenvedélyt, a
túlzott érzékiségre való hajlamot”, ugyanakkor kifejezi és erősíti a zsidó nép
összetartozásának érzését. „Az egyik legfontosabb szerepe a brisznek az, hogy
legyen fizikai jel a zsidó férfiak testén, akik Isten kinyilatkozott
igazságában bíznak. Egy idegen nem vesz magára ekkora fájdalmat csak azért,
hogy haszna legyen belőle”.
Rabbi Elisá elmesélte tanítványának, rabbi Meir
körülmetélésének történetét:
„Apám meghívta britemre Jeruzsálem apraját,
nagyját. Ott voltak a bölcsek is, Eliézer és Josuá vezetésével, és egy külön
szobában Tóra magyarázatot adtak elő. Miközben a vendégsereg énekelt és
verseket hallgatott, olyan hévvel magyarázták a Tórát, hogy úgy tűnt, mintha
tűz venné körül őket. Apám azt kérdezte: „Uraim, csak nem akarjátok fölégetni
házamat?” A két bölcs így válaszolt: „Mint tudod a Tóra tűzben adatott, hiszen
le van írva: „Sináj hegye nagy tűzben égett.” (IV.M. 4/11.) Most, amikor a
Tórával, a Prófétákkal és az Írásokkal foglalkozunk, az akkori örömtűz lobog
felettünk.” Apám erre azt mondta: „Ha ilyen nagy a Tóra ereje, neki szentelem
fiam.” (Talmud Jer. Chahiga2/1)
A körülmetélés metafizikai értelme valóban ez: „Szenteljétek
meg magatokat, és viseljétek a szentséget testeteken, hogy imádságaitokat
elfogadják: én vagyok az Úr, aki megszentel titeket.” (Joma 17b:9)
