A legfenségesebb nyitány kérdőjelekkel – jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 17 óra 34 perckor köszönt be, a királynő holnap este 18 óra 37 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a BRÉSIT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött”. (Genezis 1:1-2)
A fenti sorokkal kapcsolatban Rási (1040-1105), minden idők egyik legnagyobb Tóra-kommentátora azt a kérdést tette fel: de miért éppen így kezdődik a Tóra? Miért nem azzal – a Mózes második könyvében található – résszel, amelyben az Egyiptomból elmenekült zsidóság megkapja az első törvényt? Rási egészen pontosan erre utalt: „Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között” (Exodus 12:2).
Egy emberöltővel később Maimonidész (1108-1204) a brésit (kezdetben) szó kapcsán úgy vélekedett, hogy az abban található résit nem is időbeli értelemben jelent „kezdetet”. Hanem szerinte a szó az egésznek az alapjára, a princípiumra vonatkozik, szerinte tehát a Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet lényegében a judaizmus megalapozása.
Majd a mi kortársunk, Jonathan Sacks rabbi (1948-2020) a fent idézett bibliai sorokat – amelyek tehát az egész Tanach kezdőmondatai – a „valaha volt legfenségesebb irodalmi nyitánynak” nevezte. A Rási által évszázadokkal korábban feltett kérdést pedig így válaszolta meg: a Tóra egyetemes szöveg, mindenki számára íródott, és a zsidóság révén, amely azt megkapta, az egész emberiséghez jutott el. Ezt az univerzalitást fejezi ki a Tóra azzal, hogy kozmikus távolságból indul.
Milyen tanulságot szűrhetünk le Rási, Maimonidész és Sacks rabbi gondolatmenetéből?
Ha a három okfejtést egyetlen koherens szövegben kellene tartalmilag összefoglalnunk, könnyen arra a megoldásra juthatunk: a teremtés leíratott, de bizonyos értelemben nincs kész. Nincs kész, hiszen megkérdőjelezhető a „helye” (lásd Rásit); megkérdőjelezhető az „értelmezése” (lásd Maimonidészt); és megkérdőjelezhető a „célcsoportja” (lásd Sacks rabbit).
A sok-sok idézőjel arra utal: az, hogy „a teremtés nincs kész”, természetesen szimbolikusan értendő. Miként az is, hogy évről évre újra és újra elkezdjük a Tóra olvasását az elejétől, az alapoktól, a kezdetektől – mintha nem tudnánk, mit is olvastunk erről tavaly. Holott sokan közülünk szinte betéve tudják az egész hetiszakaszt. Ám ez a folytonos ismétlés és ismétlődés túlmutat a vallási előírások puszta teljesítésén. Sokkal többről van szó. Arról, hogy ezekkel a sorokkal, ezzel „a legfenségesebb nyitánnyal” új esélyt kapunk a megértésre és a belátásra, mi, mindannyian, kivétel nélkül, minden egyes új kezdet idején.
Az Örökkévaló a Tóra kezdősoraival azt üzeni nekünk: ami tegnap sötét volt, az holnap már világos lesz; ami tegnap értelmetlen volt, az holnap értelmet nyer; amiben tegnap szűkölködtünk, abban holnap már dúskálni fogunk; ha tegnap magányosak voltunk, holnap már nem leszünk egyedül egy új társ oldalán.
Ne adjuk fel a reményt, ezt olvashatjuk ki a teremtés történetéből – hiszen ha tegnap még a semmi uralta az életünket, holnapra pedig már betöltekezhetünk a mindenséggel.
Jó szombatot!
