Milyen lehetett Mózes, „Isten embere” a valóságban?
Egy talmudi történet szerint Mózes tanítónk egy alkalommal ezt mondta: „én nem akarok olyan lenni, mint akit a festő lefesthet és a varázsló kiolvashat a látszatból” – idézi Szerdócz Ervin rabbi, aki alábbi írásában arra keresi a választ, hogy milyen lehetett az „Isten embere”.
„És ez az áldás, amellyel megáldotta Mózes, az Isten embere Izrael fiait halála előtt.” (V.M. 33/1.)
Miért lehetett Mózes tanítómesterünk „Isten embere”? Ismert, hogy a zsidó írásban nincsenek külön betűk és számok. A héber ABC-ben a betűknek számértéke van. Ez alapján gyakran előfordult, hogy a szentírási szavaknak, fogalmaknak számértékük alapján adtak magyarázatot. Ennek neve gematria, számmisztika.
Rambam (Rabbi Moshe ben Maimon, 1137 Cordoba – 1204 Fostat-Cairo) rabbi, orvos, filozófus, Tóratudós) a „Tévelygők útmutatója” című filozófiai művében sok minden más mellett a prófétai képességről is kidolgozta elméletét. Szerinte amint a nap más és más módon hat az emberekre, úgy a „Szent Szellem” (Ruáh Kojdes) egyeseket kortársai felé emel. Ezek az emberek, elnyerve a kivételes képességet, prófétává válhattak.
A prófétai képesség, két testrész, az agy-értelem és a szív-érzelem, a spirituális tisztaság és szentség, a befogadó és a kiáradó kettősség mértékének függvénye. Mózes ebben is felülmúlta a többi prófétát.
Joszef Chajim (1835-1909 Bagdad, Tóra- és Kabbala-tudós) a gematria mestere szerint Mózes agyának és szívének tisztaságát támasztja alá az egyedülálló „Isten embere” megnevezés. A héber nyelvben az agy (מוח) és a szív (לב) szavak együttes számértéke 76. A „Szent” inspiráció eredete az „Isten” (אלהים) mint fogalom, aminek számértéke szintén 76. Így Mózes az „Agy” és a „Szív” tisztasága, valamint Isten emanációja által lett „Isten embere”.
Mit jelent a kifejezés: „Isten embere”? A megnevezés a tórai szövegen kívül még két helyen fordul elő. A 90. zsoltár első mondata „Ima Mózestől, az Isten emberétől” és Józsua könyvében „…te ismered az igét, melyet szólt az Örökkévaló Mózeshez, Isten emberéhez.” (Józs.14/6.)
A két előfordulási hely két „áldás” prefigurációja:
„Legyen az Örökkévaló Istenünk kelleme rajtunk, kezünk munkáját szilárdíts meg részünkre, kezeink művét – szilárdíts meg azt.”
„Legyen az élet, a sors útján való birtokul, amint parancsolta az Örökkévaló Mózes által!”
Milyen lehetett a valóságban Mózes, Isten embere?
„Történt, hogy a jemeni király, miután sokat hallott a csodatetteiről, kíváncsi ember lévén, Mózes személye rendkívüli módon felkeltette érdeklődését. Elküldött egy festőt, készítsen róla titokban képet, és hozza el neki, hadd lássa, milyen ember Mózes.
A kép elkészült, majd a király odaadta azt egy varázslónak, hogy mondja meg, milyen ember az, aki a képen látható. A varázsló nézte a képet, majd azt mondta, hogy az, akit a kép ábrázol agresszív, kellemetlen, rosszindulatú ember.
A király nem értette a dolgot, és még kíváncsibb lett Mózesre. Felkerekedett háza népével, és meglátogatta őt. Mózes fogadta a királyt sátrában és a végén összebarátkoztak. Ekkor a király megkérdezte Mózest: „Nem tudom, hogy a festőm készített rossz képet, vagy a varázslóm tévedett, de én egészen más embernek ismertelek meg, mint amilyenről a szolgám beszélt!”
Mózes így válaszolt: „Nem úgy van! A művész jó képet festett, és a varázsló is igazat mondott. Én eredetileg tényleg olyan ember vagyok, csakhogy én nem akarok olyan lenni, mint akit a festő lefesthet és a varázsló kiolvashat a látszatból.” (Talmud Szota 13b)
