Az élet születésnapjától a Tóra öröméig – őszi nagyünnepeink 5786 / 2025

Egyszerre
születésnap és ítéletnap, mert az élet minden fordulóján visszanézünk: honnan
jöttünk, hol tartunk most, merre tovább innen. Szólnak a sófárok,
felhangzanak zsinagógáinkban a bocsánatért esedező imák, mert életünk
minden percében Isten előtt állunk; végső soron Neki kell elszámolnunk az
emberiség „születésnapján” azzal, mit végeztünk.

A kétnapos ünnep –
amely szeptember 24-én (szerdán) este ér véget – után következnek a „félelmetes,
fenséges napok”, az utolsó esély ideje, hogy az ítéletet – mindannyian, de
egyenként is – megváltoztassuk.

Ezek a napok
futnak ki Jom Kippurra, az Engesztelés Napjára, amely idén
október 1-jén, szerda estétől október 2-ig, csütörtök estig tart. Ilyenkor
nem eszünk, nem iszunk; olyanok vagyunk, mint a testi igények nélküli angyalok:
imával és önvizsgálattal töltjük az időt, míg az utolsó sófárhang fel nem
harsan, jelezvén, hogy az Ég kapui bezárultak.

Öt nappal később
következik „örömünk ideje”, a lombsátrak ünnepe (Szukkot): október
6-án, hétfő estétől október 13-ig, hétfő estig tart. Beérkezve, elkészülve
az őszre, kimegyünk a csípős őszi levegőbe, a magunk készítette sátrakba, hogy
soha ne feledjük, honnan jöttünk; hogy őseink hazátlanul bolyongó vándorok
voltak a sivatagban; hogy soha ne feledjük őket. Az emlékezés és begyűjtés
zarándokünnepe ez.

Az őszi
ünnepsorozat utolsó szakasza a Smini Áceret (október 13., hétfő
estétől október 14., kedd estig), majd – a diaszpórában – a Tóra
örömünnepe (Szimchát Tóra) (október 14., kedd estétől október 15-ig,
szerda estig). Ekkor az éves Tóra-olvasás végére érünk – és azonnal
újrakezdjük: kezdődik a történet és a hétköznapok elölről, a világ
teremtésétől.

Az őszi ünnepek
rituáléja a világ – a mi világunk – újrateremtését szolgálja.

---

---