Binjomin rabbi: Tesuvá –megtérés vagy visszatérés?

A zsidó új év a
Ros Hásáná idén szeptember 22-én, hétfőn este 18 óra 24 perckor köszönt ránk, s
megkezdődik az 5786. zsinagógai év.

„Nagy dolog a
tesuvá, mert gyógyulást hoz a világra, ahogyan írva van: ’meggyógyítom őket
lázadozásaitokból, [akár] viszonzatlanul is fogom őket szeretni’” (Jomá 86a,
Hoséá 14:5 alapján)

A prágai Maharal
(1512-1609) megmagyarázza, hogy mi a mélyebb összefüggés a tesuvá és a
gyógyulás között: ahogyan a gyógyulás is visszaállítja az eredeti, tökéletes
állapotot, ugyanúgy a tesuvá is (ld.NetivotOlám, Netiv HáTesuvá 2).

A reggeli ébredés
és tisztálkodás után mondott első áldásaink egyikében is így mondjuk:

„Istenem, a lélek,
amit belém adtál, tiszta az – Te teremtetted, Te alkottad…” (Szidur)

Hasonlóan ahhoz,
ahogyan Salamon király is megfogalmazta: 

„Az Örökkévaló az embert egyenesnek
alkotta, de ők sokféle kiszámítást kerestek.” (Kohelet 7:29)

Ez igaz az
emberteremtésére is (melyet éppen ilyenkor ünneplünk), hiszen az ember
eredendően jó volt, amíg saját szabad akaratából úgy nem döntött, hogy megszegi
a Teremtő parancsát. De igaz mindnyájunkra is, külön-külön: születésünkkor
kaptunk egyfajta eredendő tisztaságot.

Ez a tesuvának és
a nagyünnepeknek is a különleges lehetősége, hogy képes arra, hogy bizonyos
mértékben visszaállítsa ezt.

És talán ez a
jelentése annak a talmudi tanításnak is, mely szerint a tesuvát már a Teremtés
előtt mintegy „odakészítette” számunkra az Örökkévaló (ld. Nedárim 39b).

Emiatt pontosabb
fordítás lenne, ha a tesuvá szót megtérés helyett visszatérésnek fordítanánk.
Hiszen nem egy új állapotba kerülünk bele, hanem saját, természetes személyiségünket
nyerjük vissza általa.

Ugyanezt tükrözi
az egyik kedvenc mondatom a Zsoltárok könyvéből, melyet minden nap elmondunk
reggeli imáinkban:

„[Az Örökkkévaló]
őrzi azigazságot mindörökké.” (Zsoltárok 146:6)

Pontosan mit is
jelent az, hogy „őrzi az igazságot”? Nem jelentheti azt, hogy mindig igazat
cselekszik, hiszen az egyrészt nyilvánvaló, másrészt nem világos, hogy mi benne
az „őrzés”.

Az Örökkévaló
minden egyes ember saját igazságát „őrzi”. Kiszámította és megtervezte a
világot, olyan szintű pontossággal, hogy mindenkinek meglegyen a saját
feladata, célja, körülményei.

Az ember egyedi
alkotás, és a különleges fel‐ adatát senki más nem tudja elvégezni, a világ
Teremtésétől fogva egészen az utolsó időkig.

Ez az az igazság,
amit az Örökkévaló mindnyájunk számára őriz. Ha belefeledkeznénk a világ
sodrásába és elkanyarodnánk attól a fő csapástól, amit kijelölt a számunkra,
akkor mindig küld nekünk jelet, melyek által visszaterel az útra. Ezeket az
emlékeztetőket könnyen megismerhetjük, mert olyanok, mint dalban a refrén:
rendszeresen visszatérnek.

Ha ilyennel
találkozunk, akkor tudhatjuk, hogy nemcsak képzelődünk, hanem olyan feladattal van dolgunk, amit a Gondviselés jelölt ki a számunkra. A
legtökéletesebb tesuvá, vagyis visszatérés pedig az, amikor egy ilyen
feladatunkhoz térünk vissza. Ebben is nagy segítséget jelent a nagyünnepi
időszak.

---

---