Elul hónap köszöntése – hódes tov!
Elul a megtérés, a bűnbánat, az irgalom hava, amely az őszi nagyünnepekre való felkészülés jegyében zajlik. Zsinagógáinkban rendszeresen felhangzik majd a sófár hangja, hiszen a hónap elsejétől egészen a zsidó újévig (a polgári időszámítás szerint idén szeptember 22-ig) a szombati napok kivételével minden reggel sófárt fújunk. Az új hónap hozzon jót nekünk és egész Izraelnek!
Az elul szó a tudomány szerint akkád eredetű, és az aratást jelentő elulu szóval rokonítható. A hónap nevét a Tanach (a héber Biblia) is említi. A hónap végén ünnepeljük a zsidó újévet, ezen kívül – talán annak érdekében, hogy testileg-lelkileg kellőképpen felkészülhessünk az őszi nagyünnepekre – elul havában nincsenek ünnepnapok, sem böjtnapok (ha a szombatok szent napját nem számítjuk).
Elul hónap elsejétől minden reggel megfújjuk a sófárt a zsidó újévig (ros hásáná), amely a polgári időszámítás szerint idén szeptember 22-én köszönt ránk. Ugyancsak elul elsejétől hosáná rábáig minden reggel és este elmondjuk a 27. zsoltárt (LeDávid, Hásem ori vejisi).
Elul havában, de a zsidó újévet megelőző napokon különösen figyeljünk oda rá, hogy áhítatos érzéssel, a vallási előírások minél pontosabb betartásával készüljünk a „félelmetes napokra”. Szeptember 14-től a reggeli ima előtt szlihot – engesztelő, bűnbocsánatot kérő – imát mondunk a szombati napok kivételével egészen jom kipurig. Hódes tov! Jó hónapot minden kedves hittestvérünknek!
A 27. ZSOLTÁR
Dávidtól.
Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek?
Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
Mikor gonosztevők közelítettek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
Ha táboroz ellenem tábor, nem fél szívem; ha támad ellenem harcz, mindamellett bízok én.
Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lakhassam az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
Ne adj át szorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
Remélj az Örökkévalóban!
Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!
A zsoltárfordítás az IMIT Szentírásból való. Borítókép: Batatolis Panagiotis / Pixabay
