Szabad akarat és képzelet: Az ember különleges helye a teremtésben
Az ember teremtése a Tóra szövegében több ponton is eltér a többi teremtményétől. A Teremtés könyvében ez áll: „Vajomer Elokim: Náászé ádám b’cálménu kidmutenu” – „És Isten mondta: Alkossunk embert a mi képmásunkra, hasonlatosságunk szerint.” Ez a megfogalmazás szándékot, célt jelez. Az ember teremtése tudatos, célorientált aktus volt: az ember uralmat kapott minden más teremtmény felett.
Később olvassuk: „B’celem Elokim bará oto…záchár un’kéva bará otam” – „Isten az Ő képmására teremtette őt… férfivá és nővé teremtette őket.” Az ember tehát egyszerre hordozott magában férfi és női elemeket – androgün lényként jelent meg a világban.
De mit jelent az, hogy „Náászé” – „Alkossunk”? Kik azok a „mi”? Több középkori kommentátor – az úgynevezett Risonim – úgy véli, ez királyi többes: mint amikor az uralkodó azt mondja, „mi úgy döntöttünk.” Rashi a Midrásból indul ki, és úgy magyarázza, hogy ez az udvariasság, az „dereh erec” (helyes viselkedés) tanítása. Isten, úgymond, még ha nem is volt rá szüksége, mintha tanácsot kérne az angyaloktól – ezzel azt tanítja nekünk, hogy a vezetőnek illik konzultálnia. Ugyanakkor azonnal tisztázza a következő vers: „Elokim bará et há’ádám” – „Isten teremtette az embert.” Nem volt társa ebben a folyamatban.
Az Adon Olam imában kijelentjük, hogy Istennek nincs sem formája, sem alakja. A Tóra kifejezetten tiltja, hogy képet készítsünk Róla. A Szinájnál sem láttak a zsidók semmiféle képet vagy formát. Mit jelent akkor a „celem u’dmut” – az Ő képmására és hasonlatosságára?
Ramban szerint Isten nem csupán bejelentette a földnek és a teremtményeinek, hogy új királyt nevez ki (ahogy Rav Hirsch értelmezi), hanem bevonta őket az ember teremtésébe. A test a földből származott, a lélek viszont Istentől jött. Ezért mondta: „Náászé” – „Alkossunk együtt.”
Vannak, akik szerint az „Isten képmása” kifejezés azt jelenti, hogy az ember tudatos intelligenciát kapott – nem csupán tudást, hanem azt a képességet is, hogy tudja, hogy tud. Ez tette lehetővé számára az érvelést, az összefüggések felismerését, a tanulást és fejlődést. Az ember képessé vált uralmat gyakorolni a föld felett – fejleszteni, javítani és megőrizni azt.
Mások szerint az ember valódi ajándéka nem csupán az értelem vagy a tudatosság, hanem a szabad akarat volt. Ez tette őt celem Elokimmá. Az Abarbanel szerint a celem szó gyökere a cél – árnyék – szó.
Az ember itt a földön Isten „árnyéka”, visszatükrözője. Cselekedeteinek tükrözniük kell, amit Isten tesz az égben.
Az Ádám név eredetét is különbözőképp magyarázzák. Egyesek szerint az ádáma – föld – szóból származik, utalva arra, hogy az ember porból lett. Rav Hirsch azonban úgy véli, az Ádám a dome – hasonlít – szóból ered. Az ember Isten hasonlatossága, a szavak képmása. A nyelvhasználata szimbólumokból, metaforákból áll – képes hasonlóságokat észrevenni dolgok között. Ez a képessége a dimjon – képzelet – révén működik.
Az ember, bár korlátozott térben és időben, képes a múltra emlékezni, a jelenben élni, és olyan jövőt elképzelni, ami még nem létezik. Ahhoz, hogy az ember meghódítsa az óceánok mélyét, a csillagokat, vagy a betegségeket, szüksége van erre az analógiákra építő, képzelettel működő elmére. Ezért nevezték el őt Ádámnak – mert hasonlít.
Mi teszi az embert emberré? A bibliai szemlélet szerint az ember nem egyszerű biológiai lény. Egyszerre földi és isteni eredetű, racionális és szabad akarattal bíró, képes gondolkodni, érezni, dönteni – és visszatükrözni valamit abból, amit az Örökkévaló a maga végtelenségében képvisel. Ez az ember valódi méltósága – és felelőssége is.
Dr. Esther Shkop előadásának összefoglalása a Naaleh.com alapján – ford.: Zucker-Kertész Lilla
Illusztráció: Fotó: Ken Cheung / Pexels
