Miért viselnek egyes zsidók kék szállal átszőtt ciceszt?
A Tóra parancsa szerint a zsidóknak rojtokat – héberül ciceszt (többes számban: cicijot) – kell kötniük ruhájuk sarkaira. A 4Mózes 15:38 így szól: „…készítsenek rojtokat ruhájuk négy sarkára… minden rojt szélére tegyenek egy kék zsinórt.”
Ezeket a rojtokat gyakran látni az imádkozások alkalmával is – a tálit gádol, azaz az imasál részei, amelyet sok felnőtt zsidó visel imádkozás közben. De hétköznapi környezetben is előfordulnak, mivel egyesek tálit kátánt, azaz egy alsóruhát hordanak azért, hogy folyamatosan teljesíteni tudják a cicesz micváját. Mégis, a legtöbb, amit látunk, fehér – nem kék –, pedig a parancsolat világosan megemlíti, hogy legyen egy kék szál is. Mi ennek az oka?
A Toszefta a Menáhot traktátusban (9:6) meghatározza, hogy a kék festék – héberül thelet – egy bizonyos tengeri csigából, a hilazon nevű élőlényből kell származzon. A hilazon ritka és drága tengeri állat volt, és idővel a legtöbb zsidó számára elérhetetlenné vált. Így a fehér cicesz – vagyis a gyapjú természetes színe – lett az általános.
Ma már széles körben elfogadott, hogy a hilazon a murex trunculus nevű csiga. Izraelben régészeti bizonyítékokat is találtak, amelyek igazolják, hogy ezt a csigát évezredeken át használták. Emiatt néhány zsidó ismét elkezdte használni ezt a ritka és drága festéket a cicesz szálaiban.
Kép forrása: Getty Images
Miért van mégis az, hogy ma csak egy kisebbség használja a hilazon festékét a ciceszhez? Két fő aggály van ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem teljesen biztos, hogy a murex trunculus valóban a hilazon – ezt a bizonytalanságot az okozza, hogy a hagyomány láncolata megszakadt.
A másik kérdés: vajon a kék cicesz újbóli bevezetése nem egyfajta finom elutasítása-e az évszázadokon át használt fehér cicesznek? Ha a fehér cicesz több mint ezer éven át elegendő volt őseinknek, mi kik vagyunk, hogy újítást vezessünk be? Bár ez szűklátókörűségnek tűnhet, komoly értékek húzódnak mögötte. Például: akarjuk-e, hogy úgy tűnjön, mintha kritizálnánk elődeink gyakorlatát? Másrészt: a hagyományokat nem szabad elhamarkodottan elvetni, még akkor sem, ha már nem tűnnek időszerűnek. Lehet, hogy van érték a fehér cicesz megtartásában is.
Egyesek számára ezek az érvek – bár fontosak – nem meggyőzőek. A Tóra előírja a thelet festéket, és ma már rendelkezésünkre áll – miért ne használnánk? Jelenleg a zsidók e két álláspont között mozognak. Kérdés, hogy vajon mit hoz a jövő?
A My Jewish Learning cikkét fordította: Zucker-Kertész Lilla
