Papírevő bogarak nyomában – mit tanulhatunk Jeruzsálem könyvtáraitól?
Az elmúlt hetekben komoly rovarinvázió sújtotta a Pannonhalmi Főapátság (UNESCO‑helyszín) 1834‑ben épült klasszicista könyvtárteremét, ahol régi kötetek ezrei kerültek veszélybe. A beavatkozás mostantól indul: a könyvtár június 1‑től várhatóan szeptember–december végéig látogatatlan, miközben a muzeális állományt vegyszermentes módszerekkel mentik.
A kenyérbogár nevű parányi, ovális testű rovar elsősorban élelmiszerekben fordul elő, de előszeretettel telepszik meg a könyvtárak sötét, zavartalan zugaiban, ahol a kötetek enyv- és keményítőtartalmú ragasztóanyaga ideális táptalajként szolgál a lárvák számára. A bogarak a könyvek gerincébe fúrják be magukat, a lárvák a kötetek belsejében rágott járatokban fejlődnek ki, majd ott is kelnek ki az imágók. A klímaváltozás következtében megemelkedett átlaghőmérséklet – különösen a 20 °C fölötti tavaszi és nyári hónapok – lehetővé teszi, hogy évente akár négy nemzedék is kifejlődjön, ezzel jelentősen felgyorsítva a károsítás mértékét.
Befóliázták a kenyérbogarakat – zajlik a rovarirtás a pannonhalmi könyvtárban. Kép: konyvesmagazin.hu
A fertőzés jelenlegi becslések szerint a könyvtár 400 ezer kötetes állományából mintegy 100 ezer kötetet érint, és bár a legértékesebb kódexeket – köztük Árpád-kori és középkori kéziratokat – külön, klimatizált térben őrzik, a tömeges könyvkárosodás kockázata súlyos figyelmeztetést jelent. A problémát egy rutinvizsgálat során észlelték, amikor is finom por és apró, szabályos lyukak jelentek meg több kötet gerincén – később kiderült, hogy az anyag valójában rovarürülék volt, a lyukak pedig kikelési nyílások. A főapátság azonnali lépéseket tett a könyvtár lezárására és a károk feltérképezésére: a látogatók elől június 1-től az év végéig zárva tartanak, miközben a teljes állományt vegyszermentes módszerekkel igyekeznek megmenteni.
A védekezés három fő szakaszban zajlik. Az első a teljes állomány nitrogénes kiszorítással történő fertőtlenítése: a köteteket oxigénmentes térbe helyezik, ahol a bogarak nem tudnak túlélni, ám a könyvanyag sem sérül. Ezt követi a kötetek egyenkénti, manuális tisztítása és restaurálása. Az utolsó fázisban korszerű, integrált klímatechnikai rendszert vezetnek be, amely az IPM (integrált kártevő‑menedzsment) irányelveit követi: a páratartalom, hőmérséklet és fényviszonyok folyamatos monitorozásával megelőzhető a hasonló fertőzések kialakulása. A mentőmunkában napi 10 órás műszakokban dolgozik mintegy 15 fős csapat, és bár a költségek százmilliós nagyságrendűek, a könyvtár ezeréves öröksége miatt az állami és egyházi támogatás is rendelkezésre áll.
National Library of Israel (Izrael Nemzeti Könyvtára)
Pannonhalma példája nem egyedülálló. A világ legrégebbi és legértékesebb könyvgyűjteményei évtizedek óta alkalmaznak szigorú tárolási és konzerválási eljárásokat a hasonló kockázatok elkerülésére. Az Izrael Múzeumban őrzött Holt-tengeri tekercsek például teljesen zárt, mikroklímás vitrinben, szabályozott páratartalom és UV-szűrt világítás mellett kerültek elhelyezésre a „Shrine of the Book” (A Könyv Szentélye) elnevezésű egységben, amely még építészetileg is kifejezetten az iratok védelmét szolgálja. A jeruzsálemi National Library of Israel restaurációs laboratóriumában az IPM protokollt kombinálják időszakos fagyasztással (–30 °C, három napig), manuális tisztítással, hőkezeléssel, valamint teljes izolációval. A könyveket egyedi védőtartókba zárják, hogy megelőzzék a fertőzések terjedését. Hasonló rendszerek működnek az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárában, vagy a vatikáni könyvtárakban is, ahol a légkör, a hőmérséklet és a rovarmozgás figyelésére külön szenzorhálózat működik.
A Holt-tengeri tekercsek a „Shrine of the Book” részlegen, az Izraeli Nemzeti Múzeumban.
A pannonhalmi rovarinvázió komoly figyelmeztetés arra, hogy a kulturális örökség védelme a 21. században új típusú kihívások elé néz. A régi épületek, a hagyományos könyvkötési technikák és a változó éghajlat együtt olyan kockázati egyveleget alkotnak, amelyre csak modern, interdiszciplináris válaszok adhatók. Pannonhalmának nem kell világviszonylatban is nagy könyvtári központtá válnia – de a példák követése és a szakmai protokollok betartása nélkülözhetetlen, ha ezt az ezeréves tudást és hagyományt meg akarjuk őrizni a következő generációk számára is.
Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba
Források:
konyvtar.osb.hu
nli.org.il
imj.org.il
Zucker-Kertész Lilla
