Dr. Kunos Péter: „A pokolba vezető út közönyösséggel van kikövezve”
Budapest XVI. kerületének önkormányzata egy évvel ezelőtt döntött arról, hogy minden év június 30-a legyen a kerület elődtelepüléseiről (Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom) deportált mártírok emléknapja, mert 1944. június 30-án hajtották el gyalogmenetben a települések zsidó lakosságát, mintegy 2100 főt a rákosszentmihályi vasútállomásra, ahonnan a budakalászi téglagyári gyűjtőtábort érintve vitték őket haláltáborba. A tegnap tartott megemlékezésen beszédet mondott dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója is.
Géczy András vármegyei főjegyző 1944. május 12-én rendelte el a vármegye zsidóságának gettósítását kijelölt csillagos házakba. Másnap Jaross Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere elrendelte, hogy a gettósítást a zsidók vagyonából kell finanszírozni. Mindenki tudta, a zsidók szomszédai is, hogy minden családnak egy szobába kell összepakolni maradék holmijukat, mert ezeket a szobákat majd lezárják és lepecsételik. Mintha ideiglenes túrára való felkészülés történne.
Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom (jelenleg Budapest XVI. kerülete) zsidóságának gettóba való kényszertelepítése 1944. május 29-én, hétfőn kezdődött. A helyi gettó felállítása során Cinkota Mátyásföld zsidó lakosait Sashalomra helyezték el, különböző csillagos házakba. Sashalmon és Rákosszentmihályon a gettósítás után csak olyan házban lakhatott zsidó, ahol a háziúr is zsidó volt. A helyi közigazgatás tette a dolgát. Mivel a községben szétszórva álltak ezek a házak, nem volt egybefüggő gettó. Mindezt előzetesen összeállított listák alapján végezték el az ide rendelt csendőrséggel és rendőrséggel karöltve, és azért gyorsan tudták végrehajtani. Nemsokára elkezdődött a zsidó tulajdonok kiigénylése.
Egy hónapos gettóélet után, 1944. június 30-án gyalog hajtották a jelenlegi Budapest XVI. kerületének elődtelepüléseiről az összegyűjtött zsidókat, mintegy 2100 főt. A jelenlegi Csömöri úton a rákosszentmihályi vasútállomásra kellett menniük, innen a budakalászi téglagyári gyűjtőtáborba kerültek, majd a halállágerek pokla következett.
A XVI. kerületben tegnap megrendezett rendezvényen beszédet mondott Kovács Péter polgármester, dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója, valamint Goldberger Tamás, közreműködött Kozma Zsolt kántor. Az alábbiakban a Mazsihisz-BZSH ügyvezetőjének beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Dr. Kunos Péter: A magyar társadalom nagy része közömbös maradt
Június 30-a különös jelentőséggel bír számunkra, mert egy éve szavazta meg a XVI. kerület önkormányzata, hogy ez a nap legyen az innen deportált mártírok emléknapja. És ezzel a nemes gesztussal nem csupán egy dátumot jelöltek ki a naptárban, hanem ráirányították a figyelmet egy olyan sebre, amely máig fájó és eleven.
Dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója
A gettóba kényszerített zsidóságot 1944. június 30-án, 81 évvel ezelőtt hajtották végig a Csömöri úton. Ennek az embertelen menetnek a végállomása – a rákosszentmihályi vasútállomáson és a budakalászi téglagyáron keresztül – a megsemmisítő táborok pokla volt.
S ha már a megemlékezés a „mártírokról” szól, el kell mondjam önöknek: azok, akiket 81 évvel ezelőtt elhurcoltak innen, nem mártírok voltak a szó pontos értelmében. A mártír ugyanis önként vállalja a halált egy nemes eszméért, míg az innen deportált emberek áldozatok voltak.
Emlékezzünk rájuk olyan emberként, amilyenek valójában voltak: családapák, családanyák, nagyszülők, gyermekek, unokák. Ártatlan áldozatok, akiket egy ésszel fel nem fogható eszme nevében gyilkoltak meg.
Habár azóta eltelt 81 év, ne gondoljuk, hogy azok a sötét eszmék kivesztek a világból. Sajnos azt látjuk, hogy ma ismét felszították az antiszemitizmus parazsát. Ismét terjed a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés, a megbélyegzés. Sajnos 81 évvel ezelőtt a magyar társadalom nagy része közömbös maradt a zsidóság sorsa iránt.
De ma én az áldozatok emlékére arra kérem önöket: soha ne legyenek közömbösek a megalázottakkal szemben! Soha ne higgyék el, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Nem! A pokolba vezető út közönyösséggel van kikövezve.
Ezért arra kérem önöket, hogy ha gyűlölettel, uszítással és kirekesztéssel találkoznak, jusson eszükbe az a sok-sok családapa, családanya, nagyszülő és gyermek, akikre ma most emlékezünk. Jusson eszükbe, hogy ők mindannyian az aljas eszméknek és a közömbösségnek lettek az áldozatai.
Végezetül köszönöm az önkormányzatnak, hogy kijelölte ezt az emléknapot – és megköszönöm a kerület lakosságának, ha a jövőben is méltón ápolják az egykor itt élt zsidó testvéreink emlékezetét.
Fotók: Kovács Péter polgármester/Facebook
