A múlt figyelmeztet – Salgótarjánban a mártírokra emlékeztek
Salgótarjánban a zsidó temetőben gyűltek össze helyiek, elszármazottak és
vendégek, hogy közösen emlékezzenek meg azokról a zsidó mártírokról, akiket
1944 nyarán Salgótarjánból és környékéről hurcoltak el Auschwitzba. Az esemény
méltó folytatása volt a városi holokauszt-megemlékezésnek, amelyre június 13-án
került sor.
Verő Tamás főrabbi
Az emlékező
közösséget dr. Verő Tamás, a
Frankel Leó úti zsinagóga főrabbija köszöntötte, aki emlékeztetett:
„1944. június 13-án indult el az a
halálvonat, amely Salgótarjánból, Nógrád keleti feléből és a közeli Heves
megyei falvakból 2018 zsidó embert szállított Auschwitzba. A gettót a város
három egymáshoz közeli pontján alakították ki – ezek lettek a remény utolsó
helyei, mielőtt az embertelenség végleg elragadta őket.”
A gyászimát Zucker Immanuel, a Bethlen téri
zsinagóga főkántora tolmácsolta a megjelenteknek.
Zucker Immánuel főkántor
Kreicsi Bálint,
Salgótarján polgármestere beszédében hangsúlyozta: „A mártírok napja nem csupán a gyász
pillanata, hanem a szembenézésé, a tisztán látásé és a morális újraépítkezésé
is.”
Kiemelte, hogy Salgótarján történetéből sem lehet kitörölni a vészkorszak
rémségeit:
„A mártírok sorsa arra figyelmeztet
bennünket, hogy milyen törékeny lehet az emberi méltóság, ha a társadalmat a
félelem, a gyűlölet, az előítélet vezérli. Ezért is közös felelősségünk, hogy
ébren tartsuk az emlékezetet. Mert minden elfeledett történet, minden
elhallgatott igazság újabb lehetőséget teremt a történelem legsötétebb
fejezetének megismétlődésére.”
Kreicsi Bálint polgármester
A Salgótarjáni Zsidó Hitközség elnöke, dr. Tóth Andrea olvasta fel Prof. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének erre az alkalomra küldött üzenetét.
„Ha az emlékezet elhalványul, ha a gyűlölet
újra hangot kap, ha a többség ismét hagyja és félrenéz – akkor újra megnyílhat
az út a múlt sötétsége felé. Ezért nemcsak emlékezni kell – cselekedni is.”
Az esemény egyik
legmegrendítőbb pillanata Zmora Arnon
történetének felidézése volt. Édesanyja, Ruti, aki holokauszttúlélők leszármazottja, – héberül elmondott, majd magyarul is tolmácsolt – szavaiban felidézte, hogy fia 2023. október 7-én reggeltől
kezdve izraeli életeket mentett, majd csapatával négy túszt szabadított ki a
gázai fogságból. Súlyosan megsérült, és Izraelbe szállítása után hunyt el. Ruti
zárómondata egyetlen mondatban foglalta össze mindazt, amit a mártírokra való
emlékezés jelent:
„Ám Jiszrael cháj – A zsidó nép él.”
A megemlékezést
követően a résztvevők megtekintették a Deutsch
Mózes Emlékház kiállítását, az imaterem emléktábláit, és az
elszármazottak a helyi közösséggel együtt az Izrael teremben beszélgethettek.
Zucker-Kertész Lilla
