Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 168. rész – Az OMIKE sajtócsoportja rendezvényei

Az OMIKE a színházi, zenei,
képzőművészeti programok mellett felvállalta egy beszélő folyóirat, az „Eleven
Újság” létrehozását is.

Az
első zsidótörvény nyomán 1938-ban létrejött az Országos Magyar Sajtókamara. A törvény szerint „lap kiadója,
szerkesztője, vagy a lapnak állandó munkaviszonyban álló munkatársa csak az
lehet, aki a sajtókamara tagja”. Megszabták azt is, hogy a kamara tagjainak
maximum 20%-a, majd a második zsidótörvény nyomán 6%-a lehetett zsidó
származású. A következő fél év során 411 sajtóorgánum szűnt meg. A kamara
júniusi indulásakor 1572 taggal rendelkezett, közben 1863 kérelmet utasítottak
el.

Az
OMIKE vezetése (feltehetően 1939 végén) a Művészakció mellett létrehozott egy
sajtócsoportot. (A Magyarság című
szélsőjobboldali lap egy 1940 júliusában írt cikkében 70 főre teszi a csoport
létszámát.) Ebben a publikálástól eltiltott írók és újságírók vettek részt. A
részvétel formai megoldása nem ismeretes, nem tudjuk, hogy ez egy laza együttműködés,
vagy szervezetileg jobban körvonalazott együttes volt-e. Az erőteljesebb
szervezeti megoldásra mutat, hogy a csoportnak volt választott, hattagú intézőbizottsága.

Valószínűleg
már e csoport létrejöttéhez kapcsolódott az 1940 elején megrendezett „Írók
estje”. Az estről rövid beszámoló jelent meg A Magyar Zsidók Lapja 1940. február 8-i számában:

„Írók
estje. Az OMIKE művészesték sorozatában, február 4-én, vasárnap este tartották
meg az első írói estet, amelyre zsúfolásig telt meg a Hollán-utcai
előadóterem.”

Az
ismertetés kitér arra, hogy az esten Kóbor Noémi költő és Trencsényi Waldapfel
Imre előadásai hangzottak el, zenei kísérőműsor és Ascher Oszkár versmondásai
mellett.

A
Képes Családi Lapok 1940 márciusában
olvasói levelet közölt, amelyben említés történt arról, hogy „három hónappal
ezelőtt összeírták a kenyértelenné vált zsidó újságírókat és írókat, mert –
mint a gyönyörű terv hangoztatta – segíteni akarnak rajtunk. […] Hangsúlyozzuk,
hogy az OMIKE alapgondolata helyes volt, amikor a zsidótörvény hírlapíró és
írói áldozatai ügyét felkarolta.”

A
következő rendezvényt 1940. március 12-én tartották a Goldmark-teremben. Ez
volt az „Eleven Újság”. A Magyar Zsidók
Lapja néhány nappal előtte a beharangozó cikkében így fogalmazott:

„A
zsidóvallású állástalan és bajban levő újságírók és írók javára március 12-én,
a Goldmark-teremben megtartandó nagyszabású előadóest iránt valóban különleges
érdeklődés mutatkozik, úgy, hogy a jegyeket túlnyomórészt elkapkodták.”

A
kis, négyoldalú műsorközlő nyomtatvány bevezetőjében a műsor megrendezésének
okát így fogalmazták meg:

„Azok
az írók és újságírók, akik kopott íróasztaluknál mostanában nem jelenhetnek meg
nap-nap után, vagy már búcsúzni járnak oda, ahol szerény tehetségükkel
hosszabb-röviden időn át, több-kevesebb eredménnyel (amennyiben újságíróknál
eredményről egyáltalán beszélni lehet) végezték a maguk feladatát: egy estére
Ön elé varázsolják egy ilyen szerkesztőség életét…”

Az
előadásban vegyesen működtek közre írók, újságírók és a Művészakció színészei.
Hogy csak a legnevesebb szereplőket soroljam fel, akiknek a nevét néhányan talán
még ma is ismerik:

Zsolt
Béla, Szép Ernő, Beregi Oszkár, Gellért Lajos, Hermann Lipót, Várnai Zseni,
Garami Andor, Simon Zsuzsa, Bodó Béla.

1940
júniusában a sikeres pesti előadást elvitték Szegedre. A szegedi izraelita
hitközség dísztermében rendezett előadásról a Délmagyarország tudósított. Ebben így írtak Szép Ernő fellépéséről:

„Szép
Ernő a finom szavú költő nyitotta meg az estet poétikus hangú bevezetőjével,
megvilágítva, hogy a magyar nyelv és művészet szolgálatára összeállt szereplők
egy újság formáit próbálják megeleveníteni számaikban.”

1941-ben
az „előadássorozat” címét megváltoztatták. Május 17-én a Goldmark-teremben
„Írók a pódiumon” címmel rendeztek fellépést. Az előadás fogadtatásáról
híradást nem találtam, a beharangozó cikkek szerint gazdagabb programot
terveztek, mint az előző évben. Így írt A
Magyar Zsidók Lapja:

„Az
írók közül többen személyesen közreműködnek [Lengyel Ernő, Zsolt Béla – H. L.]
a rendkívül gazdag műsorú előadáson, amelynek magánszereplői közül kiemelkednek
Kálmán Oszkár, Radnai Erzsi és Ráday Imre.”

1942-ben
valami miatt vagy megszakadt a sorozat, vagy kimaradt az OMIKE művészestjeiről
szóló közlésekből.

A
következő hír A Magyar Zsidók Lapja 1943.
március 13. számában jelent meg:

„Eleven Újság” a Goldmark-teremben.

Vasárnap délelőtt rendezte meg az OMIKE Sajtócsoportja évről-évre szokásos „Eleven Újságját”
a Goldmark-teremben, amelyet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akik nem is
csalódtak várakozásukban: irodalmat,
humort, zenét és táncot kaptak
egyszerre.”

Decemberben rendezte meg a Sajtócsoport a „Kiss
József emlékmatinét”, annak a sorozatnak a részeként, amelyben zsidó
szervezetek Kiss József születésének 100. évfordulójáról emlékeztek meg.

Az
OMIKE sajtócsoportja jegyezte kiadóként a hol „Magyar zsidók naptára”, hol „Magyar
zsidók könyve” című kiadvány-sorozatot, amely 1941 és 1942 között jelent meg. De
ez már, az OMIKE Művészakció más irodalmi kiadványaival együtt, egy másik
beszámoló része lehet.

Képek:

 1.) Kóbor Noémi. Tolnai Világlapja 1931. 02.
és Trencsényi Waldapfel Imre. tani-tani.info
 2.) Eleven Újság 1. oldal. MOL
 3.) Eleven Újság 3. oldal. MOL
 4.) Délmagyarország 1940. 6.
 5.) Lengyel Ernő. www.baterra.eu
és Zsolt Béla www. hunlit.hu
 6.) Kiss József emlékmatiné. PIM

---

---