„Senki sem menekülhet a szeretet elől”
Szántó
T. Gábor új regénye generációs traumákról, gyerekvállalásról és Kafkáról.
A
Heti Jégbüfé
vendége ezúttal Szántó T. Gábor író, szerkesztő, a Szombat folyóirat
főszerkesztője volt, akivel Rangos Katalin beszélgetett legújabb könyvéről, a Kafka sírja
című regényről. A beszélgetés során szó esett a holokauszt túlélők
másodgenerációs tapasztalatairól, a gyermekvállalás nehézségeiről, a zsidó
identitás örökségéről, és nem utolsósorban Kafka sírjáról – szó szerint és
metaforikusan is.
Kafka
grafikája és a regény mélyrétegei
„Amikor
megláttam ezt a Kafka grafikát, akkor szinte egyből beugrott, hogy ez lesz a
borító” – mesélte Szántó. A borítón látható alak, aki mintha sírból próbálna
feltörni, szimbolikus kép: a vészkorszak másodgenerációja gyakran olyan
élmények között él, amelyek kimondatlanul, de folyamatosan jelen vannak –
„eltemetettségben, bezárva mások élményeibe”. A Kafka által is megélt prágai
zsidó polgári nyomás, a külső antiszemitizmus és a belső teljesítménykényszer
világa a 20. századi traumák egyik előképeként jelenik meg a regény
hangulatában.
A
másodgeneráció dilemmái: felelősség, szorongás, gyerekvállalás
A
regény középpontjában egy író áll, aki külföldi sikerei csúcsán hirtelen
szembesül azzal, hogy van egy hároméves gyereke. A kérdés: hogyan lehet apává
válni, ha valakit egész életében visszatartott a felelősségtől, a múlt
örökségétől, attól a súlytól, amit a túlélő szülők nem mondtak ki, de ráraktak
a gyerekeikre?
„Senki
sem menekülhet a szeretet elől” – fogalmaz Szántó a regény kulcsmondataként. Az
író hőse először csak zavarodottságot érez, de végül zsigerileg kötődni kezd a
gyerekhez, akit „készen kap”, így mentesül annak terhétől, hogy ő döntött volna
a gyerekvállalásról. A regény érzelmi íve így különösen erős: a sikerrel járó
szabadságélmény egyszer csak visszavált gyerekkori szorongásokká.
Holokauszt
és diktatúra: összefonódó traumák
„A
zárt világ, amiben a polgárosodás is titok volt” – idézi fel Szántó saját
gyerekkori élményeit. A 70-es, 80-as években még erősen jelen volt a félelem
attól, hogy ki előtt mit lehet mondani. Ez a félelem egyszerre volt a
vészkorszak öröksége és a diktatúra szocializációs hatása. „Az élmény, hogy
vigyázni kell, hogy mit mondunk, vigyázni kell, hogy viselkedünk – ez egyszerre
jött a családból és a társadalomból.”
A
pszichológus-generáció: feldolgozni, amit ők elnyomtak
„A
mai Magyarországon a pszichológushoz járás már nem ciki, nem a gyengeség jele”
– mondja Szántó. A mai fiatal generáció tömegével választja a pszichológusi
pályát, mert „rájuk szakadt az a teher”, amit a szülők még elfojtottak. A
trauma feldolgozásának új módjai nyílnak meg, de ez csak úgy történhet meg, ha
a szülők már más módon nevelik őket – kevesebb félelemmel, több szabadsággal.
Megfigyeltség,
bizalomhiány, európai zavarok
A
regény egyik fontos motívuma a megfigyeltség élménye. A történet szerint Kafka
halálával kapcsolatban kétségek merülnek fel, és a nemzetbiztonsági hivatal
nyomozni kezd. Ez a „kafkai” helyzet – egy fikció miatti valós megfigyelés –
rámutat arra, hogy a mai társadalmakban is újra megjelenik a bizalomhiány, a
megfigyelés réme: „Azt se tudjuk, hogy a Facebookon mit lájkolunk, és hogy ezt
hogyan használják föl.” Ez a valóság akaratlanul is beépül a regénybe –
„átengedtem magamon a valóságot”.
A
történelem szürke zónái és a 1945 sikere
Szóba
került Szántó híres elbeszélése, az „1945” is, amelyből Török Ferenc filmje is
készült. „Ez történelem szűzföldje volt” – mondja Szántó arról a pillanatról,
amikor a túlélők visszatértek, és a helyi társadalommal való találkozásuk
sokszor ellenséges volt. A történet hatására „elkezdtek történészek,
társadalomtudósok foglalkozni ezzel az időszakkal”, a film és a könyv úttörő
hatással volt a magyar múltfeldolgozásra.
Közép-Európa
és a demokratikus deficit
A
beszélgetés vége már nyílt politikai reflexió: a magyar társadalom demokratikus
beidegződései, a traumák és a követő társadalmi attitűd – mind szóba kerülnek.
Szántó szerint a trianoni sokktól a 40 éves kommunista diktatúráig terjedő
történelmi tapasztalatok súlya ma is érezhető: „Egy szabadságelvű gondolkodás,
egy polgári öntudat még mindig nehezen alakul ki.”
Európa,
migráció, antiszemitizmus – 21. századi kihívások
„Az
Európa elleni szabadságharc – nevetséges komédia” – mondja az író az Európai Unióval
szembeni hazai politikai kampányokról. De Szántó egyúttal elismeri: „2015-ben
igaza volt a kormánynak, amikor felhívta Európa figyelmét a migráció
kérdésére.” A multikulturalizmus kritikája, az iszlám fundamentalizmus
terjedése és az antiszemitizmus új formái mind olyan kihívások, amelyekre –
szerinte – realista válaszokat kell adni, nem pedig ideológiai dogmákban
gondolkodni.
A
„Kafka sírja” nemcsak egy izgalmas fikció, hanem egy társadalomlélektani tükör
is – a múlt örökségéről, az apává válás nehézségéről, a politikai
megfigyelésről és a 21. század szorongásairól. Ahogy Szántó mondja: „A jó
regény átengedi magán a valóságot.”
A
tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
