Vége a sávuótnak – na de mi jön most?
– Mit csinál a zsidó ember, miután kiment a sabesz? Készülni kezd a következőre – tartja a régi mondás. Ennek mintájára az alábbi cikkünkben azt foglaltuk össze, hogy most, miután véget ért a sávuót, a Tóraadás nagy zarándokünnepe, mi vár ránk a következő hetekben.
Sávuót után a magyar zsidóság számára egy kicsit csendesebb, de korántsem eseménytelen időszak következik. A Tóraadás ünnepe és a nyári böjtök között nincs olyan konkrét, napról napra elvégzendő micva, mint az ómerszámlálás volt pészahtól sávuótig, hanem a nyári böjtök a gyász és a visszaemlékezés jegyében telnek. Ez lehetőséget ad mindannyiunknak a szellemi elmélyedésre és az önvizsgálatra, miközben már lassan a távoli őszi nagyünnepek is felbukkannak a horizonton.
Sziván hónap huszadik napja böjt- és gyásznap azok számára, akik nem ismerik mártír-hozzátartozójuk elhalálozásának pontos napját. Sziván 20-a – a polgári időszámítás szerint – idén június 16-ra, hétfőre esik.
Sávuót és a nagyünnepek közötti időszakban két jelentős böjtnap vár ránk, amelyek a Jeruzsálemi Templom pusztulására emlékeztetnek, a zsidó történelem tragikus eseményeihez kapcsolódnak.
Az első ilyen dátum tamuz hónap 17-e, amely idén július 13-ára esik, és a Szentély falainak áttörésére emlékeztet, valamint arra, hogy a Szinájról visszatérő Mózes ezen a napon törte össze a kőtáblákat az aranyborjú láttán. Ezen a napon napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt tartunk.
Ezzel a nappal kezdődik a „három hét” (drájvohen), amely tisá beávig tart. Ez a három hét a gyász és a visszaemlékezés időszaka, amikor sokan tartózkodnak az örömteli eseményektől, például esküvőktől, zenés mulatságoktól, és bizonyos típusú vásárlásoktól is.
A három hét csúcspontja tisá beáv, azaz áv hónap kilencedik napja, amely idén augusztus 2-án este köszönt ránk. Ez a nap a zsidó naptár egyik legszomorúbb napja, amikor mind az Első, mind a Második Templom elpusztult. Tisá beáv böjtje a jom kippurhoz hasonlóan teljes böjt, naplementétől naplementéig tart, és magában foglalja az evés, ivás, mosakodás, olajjal való kenekedés, bőrcipő viselésének tilalmát és a házasélettől való tartózkodást.
Mivel ez a két böjt a két Jeruzsálemi Templom pusztulásával kapcsolatos, érdemes elmélyednünk az első és második Szentély történetében, jelentőségében, és a pusztulásukhoz vezető okokban. Ezek a böjtök arra ösztönöznek bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk a zsidóság elmúlt évezredeire, miközben közösségünk spirituális és történelmi gyökereire emlékezünk. Tanulmányozhatjuk a vonatkozó próféciákat, rabbinikus kommentárokat, vagy akár modern elemzéseket is. Ennek az időszaknak a lényege a tesuvá, azaz a bűnbánat és a megtérés, s habár a nagyünnepekhez kapcsolódik leginkább, a gyászidőszak is alkalmas az önvizsgálatra, a hibáink felismerésére és a változtatásra való törekvésre.
Ros hásáná és jom kippur még távolinak tűnhet, de a rabbik és a közösségi vezetők számára már a következő hetekben megkezdődhet a tervezés időszaka. Magánemberként is átgondolhatjuk, hogyan készülünk majd a nagyünnepekre, szükségünk van-e új imakönyvre, táleszra, kitlire vagy egyéb kellékekre.
Borítókép: Chen/Pixabay
