Lág baÓmer (A számlálás 33. napja)
Ma van Lág báÓmer
– az ómerszámlálás harmincharmadik napja, vagyis ijár hónap tizennyolcadika. A
Lág báómer (magyarul: az ómer harmincharmadik napja) köré az elmúlt két
évezredben sokféle hagyomány szövődött, egy bizonyos: a pészahtól sávuótig
tartó ómerszámlálás 33. napja többszörösen kitüntetett nap.
A kétezer évvel
ezelőtt élt Rabbi Akiva tanítványai közül egy különösen súlyos járvány során az
ómerszámlálás heteiben 24 ezren haltak meg, de – a hagyomány szerint – az ómer
33. napján senki sem halt meg. Ez az egyik oka az ünneplésnek.
Rabbi Akiva talán
leghíresebb tanítványa Simon bár Jocháj volt, a mai napig nagy népszerűségnek
örvendő Zohár állítólagos szerzője. Neki az volt a kívánsága a követőihez, hogy
a halála napján majd ne szomorkodjanak, hanem mulassanak – s mivel Simon bár Jocháj
állítólag éppen Lág Báómer napján halt meg, az ő emlékére is vigadni kell
ilyenkor.
***
Pészah után
hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt
a Sávuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra
utal, hogy a Szentély korszakában Pészah második napján kezdődött az árpa
aratása, és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott
egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból.
Az ősi
betakarítási ünnep, Sávuot később átalakult: a hagyomány szerint ezen a napon
kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer
időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét,
a Pészahot a szakrális közösséggé válással. A római hódítás időszakában ómer
idején nagy pestisjárvány pusztított, s Rabbi Akiva tanítványai körében is nagy
pusztítást végzett.
A pusztulás
emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a
zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vágatni sem. Kivétel ez alól
a számlálás 33. napja, „Lág baÓmer” amikor mindez megengedett.
