Napi Talmud – Szánhedrin 28: Sógorkapcsolatok
A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.
Amikor egy pár összeházasodik, mindketten részévé válnak a másik családjának. Bár nem lesznek vérségi rokonok, a szüleik is valamilyen módon összekapcsolódnak. A legtöbb nyelvben nincs kifejezés erre a kapcsolatra, de a jiddisben van: máhátunim.
Ráv Hisda akár használhatta is volna ezt a kifejezést a mai tanítás során, amikor a következő véleményt fogalmazta meg:
A vőlegény apja és a menyasszony apja tanúskodhatnak egymás ügyében, mert olyanok egymás számára, mint egy hordóra illesztett fedél.
Bár a máhátunim családi kapcsolatban állnak egymással, Ráv Hisda mégis megengedi, hogy az egyik tanúskodjon a másik ügyében, mivel hiába házasodtak össze a gyerekeik, ők maguk nem számítanak valódi rokonoknak. Inkább olyanok, mint egy „fedél a hordón.” Rabbi Adin Steinsaltz — akinek angol nyelvű kommentárjából ez a fordítás származik — így magyarázza a metaforát: „A fedél nem része a hordónak, csupán a tetején nyugszik. Számomra ez a kép New York Lower East Side-jának kereskedőit idézi, akik fa hordókból árulták a savanyúságot, műanyag fedéllel lefedve. A hordó és a fedél egyaránt segít frissen tartani a savanyúságot, mégis teljesen más eredetűek.”
Marcus Jastrow rabbi, az egyik legjelentősebb talmudi szótár szerzője másként fordítja ezt a hasonlatot: „A férj apja és a feleség apja nem rokona egymásnak jobban, mint egy kosár a hordónak.” Vagyis a kosár és hordó is lehet tárolóedény, de mindketten más célt szolgálnak. Ez az értelmezés Ráv Hisda hasonlatát úgy mutatja be, hogy mindkét szülőpár egyenlő státuszú, és ezzel hozzájárulhat a s’lom bájithoz (béke az otthonban), hiszen így nem kell azon vitázni, hogy ki a hordó és ki a fedél.
Ráv Hisda döntése technikailag helyes: a máhátunim nem rokonok, így elvileg részt vehetnek olyan jogi eljárásban, amely a vejük vagy menyük szüleit érinti. Mégis, ha valakinek már volt dolga máhátunimmal — vagy akár csak anyóssal, apósával —, könnyen elképzelheti, milyen kényes lehet, ha az egyik fél részt vesz a másikhoz kötődő jogi ügyben. Ezért nem meglepő, hogy Rabbi Mose Isserles a Sulhán Áruhhoz fűzött megjegyzéseiben felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos jogtudósok nem fogadják el Ráv Hisda megengedő álláspontját, amikor a máhátunim bíróként való részvételéről van szó. Miért? Ugyanazért, amiért kizárjuk azokat, akik szeretik vagy gyűlölik a peres felet — hiszen a máhátunim között gyakran erős érzelmek munkálnak, akár pozitívak, akár negatívak. És ezek az érzelmek akadályozhatják az igazságos ítélethozatalt.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
