A Föld az Örökkévaló szent ajándéka – bánjunk vele tisztelettel
A zsidóság már akkor környezetvédő és természetvédő volt a földi élővilág fenntarhatósága érdekében, amikor ezek a fogalmak (környezet- és természetvédelem, fenntartható fejlődés) még nem is léteztek. Bölcseink a Tórából vezették le, hogy az embernek joga van kihasználnia a bolygó erőforrásait, de kötelessége megóvnia is. Írásunk apropója, hogy a világ ma ünnepli a Föld napját.
A zsidó vallás és hagyomány évezredek óta hangsúlyozza a természet tiszteletét és megóvását, hiszen az Örökkévaló művének elsmerése és megszentelése alapvető pillére a zsidó tanításnak. Hagyományainkból fakadó üzenet és értelmezés, hogy a Földnek az emberiség a gondozója, a „kertésze”, és a bolygót az Örökkévaló bölcsességének gyümölcseként kell kezelnünk.
Fotó: Warren Griffiths/Pixabay
Miután Isten megteremtette a világot és „jónak” látta azt, az embert helyezte az Édenkertbe, hogy azt „megmunkálja és őrizze”. A „megmunkálni és őrizni” szavak kettős felelősséget fejeznek ki: az embernek joga van használni a Föld erőforrásait, de ugyanakkor kötelességünk megóvni, fenntartani és gondoskodni róla.
Nem tulajdonosként, hanem Isten partnereként kell viszonyulnunk a teremtett világhoz. (Jonathan Sacks rabbi egyik kedvelt kifejezése, hogy az ember az Örökkévaló „partnere, társa a teremtésben.”)
Az ügyelés és odafigyelés fontosságát hangsúlyozza a szombat ünneplése is, ami többek között arra emlékeztet minket, hogy időt kell szentelni a pihenésre és a természet áhítatos megfigyelésére.
Fotó: Adrian Kirby/Pixabay
Közismert a zsidóságban a „bál táschit” (a pazarlás, a puszítás tilama), amely eredetileg a gyümölcsfák kivágásának tilalmára vonatkozott háború idején. De a zsidó bölcsek értelmezésében sokkal szélesebb körű jelentést kapott: kiterjesztették mindenféle felesleges pazarlásra, erőforrás-pusztításra és a természet indokolatlan károsítására.
A bál táshcit arra ösztönzi a zsidóságot, hogy fenntartható módon gazdálkodjon a természeti erőforrásokkal, arra tanít minket, hogy tiszteljük az isteni teremtés minden elemét, és bánjunk a Föld kincseivel mértékletesen és gondosan.
Hasonló eszmény mutatkozik meg a hétévente visszatérő smita év parancsában is, amely előírja a mezőgazdasági földek rendszeresen ismétlődő pihentetését, lehetővé téve a talaj regenerálódását. Ez arra emlékeztet minket, hogy a Föld végső soron nem a mi tulajdonunk, mi „csak” használatban kaptuk.
Fotó: Kanenori/Pixabay
A tu bisvát ünnepe, vagyis a „fák újéve” már kifejezetten a természettel való kapcsolatot és annak megbecsülését helyezi a középpontba.
A környezetvédelem és a fenntarthatóság értékei szervesen illeszkednek a zsidó értékrendbe, mivel ezek hozzájárulnak a Föld és annak élőlényei iránti felelősség tudatosításához és gyakorlásához. A zsidó hagyományban gyökerező gondolkodásmód arra ösztönöz minket: tiszteletteljesen kell bánnunk a Földdel, hiszen az élet és a létezés az Örökkévaló szent ajándéka mindannyiunk számára.
Borítókép: Bkrmadtya Karki/Pixabay
