Radnóti rabbi: A keresztény nagycsütörtökről zsidó szempontból
A keresztény világ a következő napokban ünnepli a húsvétot, a kereszténység által megváltónak tekintett názáreti tanító halálát és állítólagos feltámadását. Az ünnep elválaszthatatlan zsidó gyökereitől, hiszen több elemét a mi vallási hagyományainkból és szokásainkból vették át a kereszténység korai időszakában. A mai nap történetiségéről Radnóti Zoltán főrabbi játékos, de tanulságos elemzését közöljük a nagycsütörtökről zsidó szempontból.
Nagycsütörtök – a keresztény hagyomány szerint – az „utolsó vacsora” napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vesz tanítványaitól és felkészül az „áldozatra”. Nézzük meg ezt a napot zsidó oldalról!
A zsidó „öröknaptár” sokat segít nekünk, hogy megtudhassuk, melyik évre is eshetett ez a bizonyos széder este, amikor Jézus a széder vezetőjeként szétosztotta a pászkáját és a 4 pohár vörösborát.
Illusztráció Radnóti rabbi okfejtéséhez
Az első kérdés, hogy ez a „nagycsütörtöki” vacsora milyen napra esett? Vajon „zsidósan” szerda este-e vagy „gergelyesen” csütörtök este? (Ne feledjük, Izraelben csak egy széder este van!)
Erre a válasz egyik oldalról könnyű, mert van egy talmudi szabály, miszerint „lo bedu pászáh” (לא בד”ו פסח), azaz pészáh soha NEM kezdődhet BeDU napokon. Ez az akrosztikon a hét napjait jelöli: bét (hétfő), dálet (szerda) és váv (péntek). E tilalom oka teljesen gyakorlati: a zsidó naptárban bizonyos napok egymáshoz viszonyított elhelyezkedésének szabályozásával elkerülhetők egyes logisztikai és háláhikus nehézségek (pl. ha peszách péntekre esne, akkor a szombati előkészületek rendkívül bonyolulttá válnának az ünnepnap tilalmai miatt).
Így az első kérdésre könnyű a válasz: mivel pészách nem kezdődhet pénteken, ezért a széder nem lehet csütörtök este. Így a „nagycsütörtöki” vacsora egy „zsidó naptár szerinti” csütörtök, azaz szerda este.
Ám kissé árnyalja a képet, hogy a „lo bedu pászáh” törvényt csak a II. Hillel által bevezetett „rögzített zsidó naptárrendszer” (kb i. sz. 358) tette mindenki számára kötelezővé, így nem tudjuk, hogy a 300 évvel korábban élt rabbik a szóbeli hagyomány alapján vajon alkalmazták-e vagy sem.
Az egyszerűség kedvéért most induljunk ki abból, hogy ha az első században, a Misna korának végén már használták ezt az akkor még íratlan törvényt, akkor a „nagycsütörtök” valóban csütörtökön volt.
Így már csak azt kell megnézni, hogy melyik évben esett pészách első napja csütörtökre, így a széder szerda estére! És akkor talán megtudjuk, mikor volt a „nagycsütörtök”, és minden, ami utána jött.
Három dátumot találtam: i. u. 27, 30 és 37.
Forrás: Radnóti Zoltán/Facebook
