Auschwitzi napló a Rumbachban: „Nem kínál katarzist, nem ad vigaszt”
Tadeusz Borowski lengyel író, költő, publicista Auschwitzi napló című írásából készült az a monodráma, amelyet a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából mutattak be tegnap a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. A közönséget dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke köszöntötte.
– Ma, amikor felidézzük a holokausztot, az emberi természet legsötétebb rétegeivel kell szembenéznünk, és azokkal a kérdésekkel, amelyekre nincs végleges válasz. Ezért gyűltünk össze ma este a Borowski-darab előadására, amely nem klasszikus színházi értelemben vett színdarab. Nem kínál katarzist, nem ad vigaszt. A szöveg alapjául szolgál az a Borowski-mű szolgál, amelynek eredeti címe szó szerinti fordításban ez: Hölgyeim és uraim, szíveskedjenek a gázkamrába. Ennél kegyetlenebb cím talán nem is létezhetne. De pontosan ez Borowski hangja. Nem beszél mellé, kimondja az igazságot. Az ő szövegeiben nincs költőiség, csak a rideg valóság – többek között e szavakkal vezette föl dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök a Kazán István Kamaraszínház vendégjátékát tegnap este a Rumbach-zsinagógában. Az előadás dramaturg-rendezője Kriszt László, művészeti menedzsere Rosenfeld Dániel Imre, az előadó pedig Kovács Molnár József volt.
Dr. Grósz Andor
Az elnök a mű kapcsán elmondta: a Borowski-szövegek nem hagyják, hogy elfeledjük és magunktól kényelmes távolságba helyezzük a múltat, az az előadás tehát nem csupán egy irodalmi mű adaptációja, hanem meghívás. Meghívás arra, hogy szembenézzünk azzal a ténnyel: Auschwitz nemcsak a testeket pusztította el, hanem a reményt, az erőt, a bizalmat és sokszor még a túlélők emberi méltóságát is.
– De a szembenézés és az emlékezés mégis elengedhetetlen – fogalmazott az elpusztított mártírokra, minden meggyilkolt életre utalva. – Emlékezni annyit jelent, mint embernek maradni, és ez talán minden idők legfontosabb feladata.
Fotók: Ritter Doron
