Tavaszi vers a költészet napjára
Ma 120 éve született József Attila, a mindenkori magyar líra egyik legnagyobb alakja, akinek a tiszteletére ezen a napon ünnepeljük a költészet napját. Mivel kerek évforduló van, engedjék meg, hogy ezúttal ne egy magyar zsidó költő versével köszöntsük a költészet napját, hanem József Attila egyik korai remeklésével, amelyet még nem itat át az a tengernyi szenvedés, amely végül a tragikus halálához vezetett.
TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
1924 tavasza
