Grósz Andor: Kívánom, hogy ez az ünnep hozza el számunkra a megbékélés és a hit erejét
Pészách
ünnepén ismét összegyűlünk közösségeinkben, és leülünk a Széder asztalok mögé, hogy
felidézzük a kivonulás csodáját, amely nemcsak népünk szabadságharcának
története, hanem az összetartozás és a hit erejének örök tanítása is.
Az alábbiakban, Prof. Dr. Grósz Andornak, a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének a holnap este beköszöntő pészahi ünnepi köszöntőjét
olvashatják.
„Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni
magára, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból” – mondja a Pészáchi
Hágádá.
Ezzel
a mondattal nem csupán emlékezünk arra, ami megtörtént őseinkkel, hanem
vállaljuk azt a felelősséget is, hogy tanulunk a múltból, és továbbadjuk annak
üzenetét.
Pészách
a szabadság ünnepe, de nem csupán a külső elnyomás alóli szabadulásé. A
Hágádában négy fiúról olvasunk: a bölcsről, a gonoszról, az együgyűről és
arról, aki még kérdezni sem tud. Mindannyian ugyanannak a zsidó családnak a
tagjai, és mindannyian ott ülnek a Széder asztalnál. Ugyanis bármilyen
különbözőek is, közös a történetük, közös a hitük és közös a felelősségük.
Éppen
ezért mindig mély szomorúsággal értesülök arról, hogy ha a zsidó közösségekben feloldhatatlannak
tűnő belső ellentétek bontakoznak ki.
Saját
múltunkból már megtanulhattuk volna, hogy a megosztottság nem csak gyengít,
hanem sebezhetőbbé is tesz bennünket minden külső fenyegetéssel szemben. A
Talmudban olvassuk, hogy a Második Szentély nem egy külső ellenség, vagy
háború, hanem a sinát chinám, azaz az oktalan gyűlölet miatt
pusztult el.
Ma,
amikor Európában és szerte a világban az antiszemitizmus újra erősödik,
különösen nagy szükség van arra, hogy erősítsük az összetartozásunkat. Pészách
tanítása az, hogy a szabadulásunk nem egyéni, hanem közös élmény – egy egész
népé. Csak együtt tudunk erősek maradni.
Sajnos,
a történelem tanulságai egyre kevésbé ismertek a fiatalabb generációk számára.
Nemrégiben egy kutatás megdöbbentő eredményeket hozott: az Egyesült
Királyságban a 18-29 éves fiatalok egyharmada nem tudott megnevezni egyetlen
egy náci haláltábort sem. Franciaországban ugyanezen korosztály közel fele nem
hallott a Holokausztról vagy bizonytalan volt ebben. Az Egyesült Államokban a
fiatalok kétharmada nem tudta, hogy hatmillió zsidót gyilkoltak meg a Soá
során. A megkérdezettek el sem hitték a valós számokat, és a megdöbbentő adatokat.
Ez
még inkább erősít abban a törekvésben, hogy kötelességünk beszélni és beszélni és
beszélni addig, ameddig csak bírjuk, és aztán kezdeni újra és újra, hogy a
meggyilkoltak szenvedése ne homályosodjon el a ma élő generációban.
Hiszem,
hogy a zsidó nép azért maradt fenn, mert mindig voltak, akik átvitték a múlt
lángját a jövő nemzedékeinek. Ahogy a széder estéjén a máceszt, a márort/ keserűfüvet,
és a négy pohár bort együtt fogyasztjuk, oldalra dőlve szabadon, ugyanúgy kell együtt
látnunk és megélnünk zsidó történelmünk fájdalmait és csodáit.
Pészách
a közösség ünnepe, minden zsidó függetlenül attól, honnan jött, milyen
hagyományt követ, vagy mennyit tud a zsidóságról egy asztalnál foglal helyet. Ezt
a segítő befogadást kérem a közösségeinktől, mert csak így tudunk közösen
kiállni egymásért
Kívánom, hogy ez az
ünnep hozza el számunkra a megbékélés és a hit erejét, hogy támogassuk
egymást, és tanuljunk egymástól, ahol zsidó közösségeink minden tagja
biztonságban és tiszteletben érezheti magát.
Az
Örökkévaló őrizze Izraelt és a világ zsidóságát.
Prof. Dr.
Grósz Andor
Mazsihisz elnök
