Gyász: Elhunyt Hegyesi Gábor, a hazai szociális munka nagy öregje
Ma kaptuk a megrendítő hírt: meghalt Hegyesi Gábor, Magyarország első szociális munkása, aki nemcsak a munkája révén segítette a rászorulókat, az elesetteket, s nemcsak kiváló tanár volt, hanem a magánéletben is kivételesen jó és szeretetreméltó embernek ismerhettük. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) szociális munkás szakán tanított 2013-2018 között. Legyen áldott az emléke!
Hegyesi Gábor a közgazdász diplomáját 1973-ban szerezte meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Később az ausztráliai Monash Egyetemen szociális munka mesterszakon szerzett képesítést, majd szociális menedzser diplomát kapott a baltimore-i John Hopkins Egyetemen (USA), valamint 2004-ben minőségmenedzserként végzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen.
Szakmai pályafutását a gyakorlati terepeken folyó munka és az elmélet, kutatás szoros összekapcsolása jellemezte. 10 évig párhuzamosan dolgozott a szociális munka „bölcsőjeként” tekinthető nevelési tanácsadó hálózatban gyakorló családgondozóként, valamint a Szövetkezeti Kutatóintézetben a társadalmi helyzet és problémák kutatójaként. Később az újraszülető civil szolgáltatások egyik úttörő intézményének (LARES Humán Szolgáltató Kisszövetkezet) munkatársa lett. Eközben már a főiskolai, egyetemi oktatásba is bekapcsolódott.
Az 1970-es évek végétől óraadóként szociális munka kurzust tartott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, 1987-től pedig az ELTE-n, az akkor alakuló szociálpolitikus, illetve szociális munkás képzést megvalósító tanszéki csoport, majd tanszék munkatársa lett. Közben sem hagyta el a gyakorlatot, 1989 és 1992 között az Esély Családsegítő Szolgálat munkatársaként is tevékenykedett. Alapító tagja az Iskolaszövetségnek, a Non-Profit Kutatócsoportnak, évekig volt a Non-profit Humánszolgáltatók Országos Szövetsége elnöke.
Hegyesi Gábor a kezdetektől tevékeny résztvevője volt a felsőoktatási szociális képzések megalapozásának, kidolgozásának, és megvalósításának. Az ELTE Szociálpolitika Tanszékén töltött évek után, 1992-től átvette a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Szociálismunkás-képző Tanszékének vezetését. Ezt a feladatot 20 éven keresztül látta el. Tevékenységének meghatározó részét képezték a szakmai kérdésekhez kapcsolódó kutatások, a folyamatos publikáció, a nemzetközi és hazai tudományos életben való részvétel, valamint a szakma fejlődéséhez nélkülözhetetlen külföldi kapcsolatok kiépítése és fenntartása.
A diákjai igényes, felkészült, következetes pedagógusnak, s nem utolsó sorban igen jó embernek ismerték meg. Az országban dolgozó szociális munkások számára ő volt az az ember, akire szakmai értelemben apai példaképként tekinthettek.
Legyen áldott az emléke!
(Az életrajz forrása: tatk.elte.hu)
