Mazsihisz podcast: Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz
II.
Miklós orosz cár 1914-ben csaknem egymillió zsidót telepíttetett Oroszország keleti
felére, mert a zsidók a benyomuló Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét
felszabadítóként fogadták volna. Négy évvel később, a Galíciához közeledő Vörös
Hadsereg elől nyugat felé menekülnek a zsidók, ahol szintén nem sok jóra
számíthatnak.
A ’19-es
kommunista rezsim osztályellenségként üldözte a magyar zsidók legjobbjait,
akik nélkül a hazai ipar, kereskedelem és szellemi élet sokkal szegényebb lett
volna. Egy évvel később a Teleki kormány a győztes hatalmakat Trianonban arról
győzködte, hogy Magyarország valóságos kánaán a zsidók számára, miközben
Budapesten már a numerus clausust készítették elő. Nyolc évvel később
pedig megkezdődött a zsidók fizikai kiszorítása az élet legtöbb területéről.
1941-ben aztán megnyílt az út az első deportálás előtt, amelynek vége
Kamenyec-Podolszk pokla lett. A holokauszt előjátéka?
A
kikeresztelkedésekben, az állampolgársági igazolások megszerzésében bízók nem
tudhatták, mi lesz mindennek a vége. Számtalan kísérlet történt, hogy a zsidók
elkerüljék az üldöztetést, a kitoloncolást vagy később a gettósítást és a
haláltáborba hurcolást. Aki át- illetve túlélte, csupán e legsötétebb korszak
egy-egy pillanatát láthatta, és a nagy egészről az utókor is csak hosszú
évekkel később alkotott képet. Ma sem teljes, ma sem befejezett ez a történelmi
pannó.
Stark Tamás
történész a Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz című könyvében egy újabb,
jelentős részletet illeszt ehhez a képhez. Ennek egyes részleteiről
beszélgettünk a Mazsihisz legfrissebb podcast adásában.
Korábbi adásaink ide kattintva
