A gyümölcsevés, a természet ünneplése – Ma este beköszönt a Fák Új éve

„Rabbán Johánán
ben Zákáj mondta: Ha facsemetével a kezedben állsz, mikor megérkezik a Messiás,
először a fát ültesd el, s csak utána köszöntsd Őt!” (Ávot dirabbi Nátán)

Izraelben 1949-ben
éppen Svát hónap 15-én, azaz Tu Bisvátkor alakult meg az új parlament, a
Knesszet, amely nemcsak a nevében kötötte össze a talmudi kor zsidóságát a
modern kori Izraellel, hanem hagyományaiban is. Ez a nap volt a modern Izrael
első olyan ünnepnapja, amelyről az ország vezetése döntött, így a mai
szentföldi gyermekek számára már természetes, hogy ezen a napon nemcsak 15 féle
gyümölcsöt fogyasztanak, hanem gyümölcsfákat is ültetnek, hogy később az ő
unokáik is ehessenek Izrael gyümölcseiből.

Az Ember nem azért
kapta a képességeket, amelyek kiemelik a többi élőlény közül, hogy leigázza és
tönkretegye, hanem azért, hogy művelje és őrizze világunkat. Erre figyelmeztet,
a huszonnegyedik órában, a Fák Újéve

„Alkossunk embert
képmásunkra, hasonlatosságunk szerint”,

veti fel az
Örökkévaló a Tóra elején. Így kerülünk először szóba, ennyire előkelő
születésünk története. De miért a többesszám, ki az, akivel a Seregek Istene
megtárgyalja az ötletét, hogy élhetnének akár emberek is a világon? Kinek a
véleményét, jóváhagyását kéri? Kinek kellett a Tóra szerint beleegyeznie az
emberek teremtésébe? A modern ortodoxia alapítója, Samson Raphael Hirsch rabbi
szerint magának a természetnek, amely már készen volt, a madarak röpködtek, a
halak úszkáltak, az emlősök rohangálták már benne, megvoltak a fűzfák és a
kardvirágok, a dzsungelek, de ebben a másodpercben mi még nem voltunk máshol,
csak a Jóisten gondolataiban.

Kell-e vajon olyan
lény ebbe a diadalmasan, öntudatlanul élő televénybe, amely Isten képmását
viseli, képes hatalmas dolgokat kitalálni és végbevinni, megváltoztatni,
kijavítani vagy végérvényesen tönkretenni mindent? Itt vagyunk, tehát a
természet, a Teremtés rábólintott Isten ötletére. Alighanem a következő
évtizedekben dől el, jól tették-e, megérdemeltük-e tőlük ezt a bizalmat.

Az idézet úgy
folytatódik, hogy az ember feladata az lesz, „hogy uralkodjék a tenger halán,
az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely
mozog a földön”.

A Teremtés királyt
választott magának, az Örökkévaló földi helytartóját.

Ezért áll a
Teremtés történetének következő fejezetében, hogy Ádám, majd Éva dolga az lesz,
hogy együtt, egyenlő felekként, műveljék, szolgálják és őrizzék meg a Földet.
Mert ez, a rájuk bízottak védelme az uralkodók, vezetők dolga. Azért a Teremtés
feje az ember, mert felelősséggel tartozik érte.

A Fák Újéve modern
átértelmezése, amely nem hűtlen a Tóra szelleméhez, arra emlékeztet minket,
hogy csak a természet beleegyezésével létezhetünk. „Többé nem hagyhatjuk
figyelmen kívül azt az irtózatos mértékű kárt, amelyet a globális ipari
társadalom okoz a bolygó ökoszisztémáinak”, figyelmeztet a néhai Jonathan Sacks
rabbi. Valóban nem. Ha komolyan vesszük az ünnep üzenetét, nem élhetünk úgy,
mint eddig. És ezt mind nagyon pontosan tudjuk.

A gyümölcsevés, a
természet ünneplése segíthet újra megtalálni a helyünket a világban. Most még a
saját kezünkben van a sorsunk.

Újabb keletű
szokás, a kabbala művelőinek kezdeményezésére Cfát városából a XVI. századtól
kiindulóan, hogy egy meghatározott rend (széder) szerint, a peszáhi hágádához
hasonló forgatókönyv segítségével, történetek, dalok és négy pohár bor
kíséretében megemlékezünk a fákról, a természet gyönyörűségeiről, az Ö.való
csodáiról. E szertartás Izraelben közismertebb, de lassan Magyarországon is
teret nyer, melyet tu bisvát szédernek nevezünk.

A Mazsihisz
kiadásában pár éve megjelent Tu Bisváti zsebkönyvet szeretettel ajánlunk
figyelmükbe! Az ünnepi füzetet
PDF formában le tudja tölteni:

Boldog ünnepet kívánunk.

---

---