Nemes Dániel: Történetek és képek, amikkel nem találkozol a magyar médiában

Eli Sharabi a propaganda-ceremónián mondja néhány gépfegyver csövébe nézve a kamerába (az Al Jazeera élő közvetítésében), mert belemondatják vele, hogy nagyon örül a szabadulásának, és alig várja, hogy megölelje a feleségét és a lányait. A terroristák kiröhögik.

Eli Sharabi ugyanis még nem tudta, hogy a feleségét, a lányait és a kutyáját 2023. október 7-én ugyanezek a terroristák lemészárolták. A teljes családját kiirtották. Eli ezt a szabadulásakor tudta meg, miután 491 napon keresztül az ő gondolatuk tartotta életben.

Azt viszont elmondták neki, miután leállították a felvételt, hogy a testvérét megölték. Hogy azért még a szemébe nézve láthassák a fájdalmát, de a még nagyobb fájdalom a szabaduláshoz kapcsolódjon.

Elinek és a többi túsznak szívproblémái vannak a súlyos éhezéstől (nemrég halt meg egy idős túsz, akit a 2023 novemberi szabadulása óta kórházban kezeltek, de nem tudták megmenteni), illetve az ellátatlan fertőzésektől. 16 hónapon át nem volt szabad levegőn, nem látott napfényt, bár ő legalább az idő nagy részében más tússzal-túszokkal együtt volt, nem úgy, mint sokan a többiek közül, akik 16 hónapon keresztül teljesen egyedül voltak/vannak. Eli a testsúlyának kb a felét elvesztette. És ők még a jó állapotú túszok, innen már csak lefelé vezet az út.

Ezeket a képeket és történeteket nem látjátok, olvassátok a Telexen, 444-en, 24.hu-n és a HVG-n, ahol közel másfél éve súlyos éhezésről, tömeges éhhalálról írnak, miközben éhen haltak még a Hamasz szerint sincsenek, a képeken-videókon, amiket maguk a terroristák közvetítenek (az Al Jazeera exkluzív tolmácsolásában, aminek a gázai „tudósítói” civilben terroristák, különösen a rakétázós osztagokat kedvelik, és akinek a tévéje nyilván ingyen kapta az exkluzív jogot, mert ők a legpártatlanabbak), egy darab kórosan sovány palesztint nem látni, súlyosan elhízottat annál inkább.

A „társadalmi igazságosságért küzdő” Mérce a képek és videók láttán (újságíróknak ugyanis látniuk kellett ezeket a képeket és videókat, mivel ez a szakmájuk) inkább írt egyet a Holokausztról, amiből csak a zsidókat felejtette ki.

De a többi sem véletlen: a Telex tud érzékenyítő cikket írni a – szabadkártyás, tehát nem érdemei szerint kijutott – palesztin olimpikonról, aki már hónapok óta nem tudott az egyiptomi edzőjével találkozni (én se a tongai szofézstanárommal, de az nem hír), de erről nem tud. A szabadulásról szóló hírhez azt írja, hogy a – nyilván népirtó, szélsőjobboldali, meg amúgy is Orbán barátja – Netanjahu szerint botrányosak a képek, de a Telexnek nincs ilyen véleménye.

Ohad Ben Ami, Or Levy, Eli Sharabi

Az auschwitzi képekhez kísértetiesen hasonló képeket gondosan nem válogatja be a megjelenítendők közé. Nem illik a narratívába. Nehogy meglássa a nagyérdemű, és valós képet alkosson a konfliktusról!

Megnéztem, hogy a különböző nemzetközi és humanitárius szervezetek mit írtak a képek, videók láttán:
– Abu Guterres ENSZ-főtitkár szerint itt az ideje, hogy létrejöjjön a palesztin állam (!);
– az ENSZ, WHO, UNRWA, UNICEF, az ENSZ emberi jogi tanácsa meg se szólalt, ahogy a vezetőik vagy az ENSZ palesztin területekért felelős különmegbízottja sem (aki szerint neki azért nincs dolga október 7-tel, mert az nem palesztin terület – de ezek szerint Gáza sem az);
– a Vöröskereszt, amelyik 491 napon keresztül konkrétan visszautasította, hogy meglátogassa a túszokat (a Vöröskeresztnek ez a feladata!), vagy hogy gyógyszert és üzeneteket vigyen nekik a családtagoktól, felszólítja a „feleket”, hogy a további átadások méltóságteljesek legyenek (természetesen a Hamasz vagy a terroristák említése nélkül, és egyrészt-másrésztezve);
– az Amnesty, az Amnesty Magyarország, és ezek vezetői, Agnes Callamard, Vig David és Agnes Huvos semmit;
– a Human Rights Watch, a Doktorok Határok Nélkül, a Hostage International meg a többi semmirekellő, náci szervezet semmit.