A remény üzenete TuBiSvátkor
Egyik kevésbé kiemelkedő, ám mégis oly kedves, manapság egyre népszerűbb ünnepünk, héber neve szerint Tu bisvát, svát hónap 15-ike, a fák újéve, amelyet idén február 13-án, csütörtökön ünnepelünk. A közelgő ünnepünk emlékeztet bennünket arra, hogy a zsidó nép még a nehéz időkben is megőrzi a reményt.
Tu BiSvát – Svát 15. napja – egyedülálló ünnep.
A Talmud (Ros Hásáná 2a) szerint Tu BiSvát volt az a nap, amikor eldöntötték, hogy hány éves egy fa, és mikor kell adót fizetni utána. Azok a gyümölcsfák, amelyek ezen a napon előbb virágoztak, a korábbi év terméséhez tartoztak; azok a fák, amelyek Tu BiSvát után virágoztak, a következő év terméséhez tartoztak.
Tu bisvát, svát hónap 15-ike, a fák újéve, amelyet idén február 13-án, csütörtökön ünnepelünk.
Fontos hagyomány ezen a napon gyümölcsöt, különösen „új gyümölcsöt” fogyasztani, amelyek fölött a „sehehejánu” áldást mondjuk el. Az ünnephez kapcsolódó szokások közt vannak olyanok, amik egészen a modern időkben kapcsolódtak e naphoz.
Ami mégis meglepő, hogy a „Fák Újévének” ünnepe a tél közepén van. A legtöbb régióban, ha valaki ezekben a napokban kimegy a természetbe, és megnézi a fákat, azok élettelennek tűnnek. Egy levelet sem láthatunk. Sokkal helyénvalóbbnak tűnhetne Tu BiSvátot tavasszal ünnepelni, amikor a fák életre kelnek, és virágok nyílnak.
Mindaz a virág és termés, amit a fák tavasszal és nyáron hoznak, most kezd éledezni bennük: a tél közepén.
A neves 11. századi francia bölcs, Rási (Ros Hásáná 14) magyarázza, hogy bár a fák élettelennek tűnnek, Tu BiSvát idejére a nedv elkezd áramolni bennük. A nedv – amely azt jelzi, hogy a fák visszatérnek az életbe, és elkezdik táplálni a jövőbeli rügyeket és gyümölcsöket – akkor kezd áramolni, amikor az éjszakai hőmérséklet még fagypont alatt van, nappal pedig egy kicsit a fagypont felé emelkedik.
A Tóra Besalah részében, amely minden évben egybeesik Tu BiSvát hetével, a zsidó nép Marába érkezett, és nem tudta meginni a keserű vizet (2Mózes 15:23). Isten válaszul mutatott Mózesnek egy fát, és utasította, hogy dobja a vízbe, ami csodával határos módon átalakította a vizet, és az édes lett. Miért használt Isten egy fát?
Képzeljük el, milyen reménytelennek tűnt a helyzet a zsidó nép számára. Rengeteg ember a sivatagban, víz nélkül. Az egyetlen vízforrás, amit találtak, ihatatlan. A természetes reakció a kétségbeesés volt. Milyen reményük maradt?
A fa jelképezte a tavaszt. Hogy eljön a megújulás. A fa vízbe dobása üzenet volt a zsidó népnek, akkor és mindig, hogy ne adják fel. Ne aggódjanak a sivatag miatt, ne keseredjenek el a jövővel kapcsolatban. Tudják akkor és mindig, hogy „Isten megváltása egy szempillantás alatt elérkezik.”
A 20:19-es versben Mózes az embert egy fához hasonlítja: az ember olyan, mint a mező fája. Ahogyan egy fának négy évszaka van, úgy egy ember életében is vannak évszakok. Az életben vannak olyan időszakok, amikor a jövő borongósnak tűnik, és minden körülöttünk szörnyűnek látszik.
A fák üzenete, Tu BiSvát üzenete, hogy tudjuk, hogy eljön a tavasz. A nedv áramlik a fákban, a virágok pedig majd kinyílnak, a lédús gyümölcsök megérnek, és ismét ragyogni fog a nap.
A későbbi elnök, Simon Peres megjegyezte: „Néha megkérdeznek, ‘Mi a legnagyobb eredmény, amit elértél életedben?’ Erre válaszolok: ‘Volt egy nagy festő, akit Mordechai Ardonnak hívtak, akit megkérdeztek, hogy melyik képét találja a legszebbek. Ardon válaszolt: ‘A kép, amit holnap fogok festeni.’ Ez az én válaszom is.”
Ugyanígy, tudnunk kell, hogy az idők nehézségei el fognak múlni. A tél legsötétebb része épp a tavasz előtt jön. Tu BiSvát arra tanít bennünket, hogy ha megőrizzük a hitünket Istenben és magunkban, a legszebb napjaink még előttünk állnak.
Ez a cikk eredetileg a Jerusalem Post-ban jelent meg.
Az aish.com írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
