„És felnőtt a gyermek és elvitte őt Fáraó lányához és az ő fia lett és elnevezte Mózesnek…”
– Ki is volt Mózes? Mózes személyisége a biztonság, a meggyőződés és kiválasztottság tudatát hirdeti – tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi.
Mózes
I. könyve az Ősapák, Ábrahám, Izsák és Jákob életéről és tevékenységéről számol
be. Személyiségük a hit, áldozatkészség és tevőlegesség által megvalósuló zsidó
emberi ideál előképe. A Tóra további négy könyve Mózes életéről, a törvények,
rendeletek, példázatok ismertetéséről szól. A Mózes által képviselt „TAN” önérzetre tanít. Isten Mindenható és Mindentudó jelenlétének tudatában az
ember Isten nagyságának dicsőségéből részesül. A Tóra tanításai iránti elkötelezettség
miatt Mózes, a biztonság, a meggyőződés és a kiválasztottság eszméjét hirdette!
Sok gondolkodóban felvetődött a kérdés,
hogy az Ősapák és Mózes létező személyek vagy
csupán allegorikus példaképek voltak. Ezen túl voltak, akik abszurd elméleteket
állítottak fel Mózes életéről és szerepéről. Többek között Sigmund Freud
(1856-1939) pszichiáter is, a pszichoanalitikus iskola megalapítója, aki Mózes
életéről a maga nemében egyedülálló és formabontó tanulmányt írt. Könyve természetesen
vitatható, azonban mint fikciót, érdemes megismerni.
Sigmund Freud a Mózes című könyvében azt állítja, hogy
Mózes nem héber rabszolgaként, hanem Ehnaton (IV. Amenhotep) egyiptomi fáraó házában született és nevelkedett, aki i. e.1353-1336 között
uralkodott.
Ehnaton az „Amarna-reform” megvalósítójaként ismert
fáraó, aki a hagyományos egyiptomi többistenhitet a napkorong által szimbolizált Aton isten kultuszára cserélte. Ezt a papság csak kényszerből fogadta el. Ehnaton halála
után az eredeti kultuszt visszaállították, kultikus építményeit, szobrait
megsemmisítették, nevét törölték az egyiptomi királyok neveit tartartalmazó listákról.
Mózes – Freud szerint – az Aton-kultusz papja volt. A fáraó halála és az Aton kultusz
eltörlését követően Mózes, a monoteista eszmék elkötelezett híve, elmenekült
Egyiptomból. Csatlakozott a héber törzsekhez, és erőfeszítéseket tett, hogy
elfogadják az Egy Isten eszméjét. Freud szerint ténykedését a héber törzsek erőszakosnak tartották, majd megelégelték agresszivitását és megölték. A tettüket el akarták felejteni, de Mózes megölése – Freud szerint – az „ősbűn” rémképeként égett bele a tudatukba. A vallásalapító
Mózes ellen elkövetett gyilkosság a „közös bűntudat” formájában tért vissza és élt tovább az emberek emlékezetében.
Freud
nem kevesebbet állít elméletében, mint azt, hogy nem Mózes „formálta” meg a
zsidó népet, hanem a zsidó nép „alkotta” Mózest azzal, hogy megölte. Tudatukban
Mózes a megölt „Ősapa” képévé szublimálódott. A zsidó nép Mózes
megölésének emlékét a próféták koráig őrizte, majd Mózes
alakját a zsidó nép megmentőjeként formálta újjá.
Bármilyen szemmel is olvassuk Sigmund Freud fikcióját, a Tórában megismert
történetek Mózes nélkül elképzelhetetlenek. Mózes szellemisége a mai napig él
a zsidók tudatában:
„És nem támad próféta többé Izraelben olyan, mint
Mózes, akit az Örökkévaló ismert színről-színre, mind azokban a jelekben és
csodákban, amelyekkel az Örökkévaló küldte, hogy végezze Egyiptom országában
Fáraón és minden szolgáin és egész országán, és minden hatalmas cselekedetben
és nagy félelmetességben, amit Mózes végbe vitt egész Izrael szeme előtt.” (V.M. 33/10-12)
