Mazsihisz elnök: Őrizzük meg a fényt a szívünkben

A mai világ kihívásaiban, néha tűnhet úgy, hogy a
sötétség erői erősödnek, ekkor különösen fontos, hogy közösségként álljunk ki
egymásért. Kiállni Izraelért, kiállni a bajban a segítséget kérőkért.

A hanuka lángjai a Mazsihisz elnökeként arra inspirálnak,
hogy minden egyes gyertya, amelyet meggyújtunk, a remény egy újabb jelképe
legyen a békére Izraelben és békére a világban.

Hadd meséljek el egy számomra igen kedves történetet.

Volt
egyszer egy kis gyertya, akit csak Kéknek hívtak. Kék egy
dobozban élt negyvennégy gyertyatestvérével együtt, és mindannyian a
legcsodálatosabb estére vártak, a hanukára.

A
zsinagóga öreg rabbija, már jóval az ünnep bejövetele előtt, mindent
kikészített az ablak közelébe, hogy este mikor felgyúlnak a fények, az egész
világ láthassa a csodát, ami egykor a zsidósággal történt.

Egyesével
elhelyezte a színes gyertyákat, majd az azokat tartó díszes dobozt, és persze a
hanukiát a nyolc mécsestartóval együtt.

De amikor
végre eljött hanuka első éjszakája, és a rabbi belenyúlt a dobozba,  hogy kivegye az első napi gyertyát a
gyújtáshoz, nem Kéket választotta.

Ugyanez
ismétlődött a második, a harmadik és minden estét követően.

A
gyertyák gyönyörűen sugározták a szabadság nyugtató meleget adó fényét, de a
kis Kék gyertyának eközben majd megszakadt a szíve, mert azt hitte, hogy soha
nem ülhet a menóra annyira vágyott tartójába.

Végül,
hanuka nyolcadik és egyben utolsó éjszakáján a rabbi ismét
belenyúlt a gyertyát tartó dobozba – és végre kiválasztotta, a kis Kék
gyertyát.

Az öreg
rabbi hosszasan eltöprengett, hova is helyezze el, majd így szólt:

„Mivel
olyan türelmes voltál eddig, téged teszlek Sámesznek, vagyis az Őrző
gyertyának. Először téged gyújtalak meg, aztán a te lángoddal gyújtom a többi
gyertyát is.”

Kék
ekkor elsápadt, és azt gondolta: „Nem is hittem, volna, hogy ilyen
nagy megtiszteltetés történhet velem”.

Az öreg rabbi,
szavához híven, a kis gyertyát a hanukia közepére helyezte.

 És Kék gyönyörű lángja, beragyogta nem csak a
zsinagógát, hanem az egész utcát, egyedi, különleges fényével. 

Kedves
Barátaim,

amikor
majd meggyújtjuk a gyertyákat, gondoljunk az őrzőkre, akik előttünk jártak,
akik hittel és bátorsággal küzdöttek a hitükért. Küzdöttek az utánuk jövőkért. Értünk.
Így általuk a gyertyák napi meggyújtásával reményt nyújthatunk a
jövő nemzedékeinek. Ezért kérlek benneteket, hogy őrizzük meg ezt a fényt a
szívünkben, és osszuk meg másokkal is. De eközben gondoljunk magunkra is – mindannyiunkra, akik a saját
mindennapi, sokszor nem könnyű, kihívásaik között is képesek fényt gyújtani,
másokat támogatni és a közösségeinket erősíteni.

Itt is szeretném megköszönni mindannyiótok munkáját,
amire nagy szükségünk van. 

Ünnepeljünk ezen a nyolc
napon együtt, legyünk együtt közösségeinkkel, hiszen sok programmal készültünk,
és azután vigyük magunkkal hanuka üzenetét. 

Én azt
kérem, ha elfáradtunk is, ne hagyjuk, hogy a világ hátat fordítson a Mózesi
szavak örök bölcsességének, mert ha így teszünk, akkor egyúttal lemondunk a
Szináj hegyén adott Tízparancsolat üzenetéről, amely évezredeken át horgonyozta
le a civilizációra vágyó világot mindahhoz, ami jó és igazságos. 

Tisztában vagyok azzal, hogy a
világ ezen időszakban más ünnepre is készül.  Keresztény barátainknak kívánok békés, meghitt
és örömteli ünnepet. Mélyen hiszek abban, hogy a remény, a jóság és az
összetartás közös alapjai mindannyiunk hitének, életének, közösségének.

Legyen ez az időszak mindenki számára alkalom a
kapcsolatok elmélyítésére és a remény megerősítésére.

Szívből kívánok mindenkinek fénnyel teli, békés hanuka ünnepet!

Prof.
Dr. Grósz Andor
Mazsihisz-elnök 

---

---