Grósz Andor: „A művészet segít megőrizni emberségünket”

Az
alábbiakban az elnök beszédét olvashatják. 

Megtiszteltetés számomra, hogy a 26. Zsidó
Kulturális Fesztivál záróakkordjaként én köszönthetem önöket ezen a felemelő
estén. Az elmúlt napokban közösen merültünk el a művészet csodálatos világában,
megérintett minket a zene, a színház és az irodalom varázsa. A kultúra ünnepe
volt ez, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és
milyen értékeket őrzünk.

Budapest, szeretett fővárosunk, mindig is a
kultúra bölcsője volt. Itt a magyar és a zsidó kultúra évszázadok óta
összefonódik, gazdagítja egymást és formálja közös identitásunkat. Ezen a
fesztiválon a magyar és a zsidó kultúra közös ünnepét is megéltük. Ez az
együttélés, ez a kölcsönös tisztelet és megbecsülés példaértékű. A két kultúra
összefonódása a történelem viharaiban is kitartott, és ma is erőt ad nekünk. A
zsidó kultúra gazdagította a magyar kultúrát, és a magyar kultúra befogadta a
zsidó hagyományokat. Ez a közös örökség mindannyiunké, ezért kötelességünk
megőrizni és továbbadni a következő generációknak. 

A kultúra és a művészet az, ami összeköt
bennünket, hiszen örömünnepeinken és gyászunkban is a művészet egyetemes
nyelvén szólalunk meg, amelyet mindenki megért, határok nélkül.

Ma este a 10 éves Swing à la Django formáció
és sztárvendégeinek koncertjét hallgathatják meg. Az utóbbiak között
üdvözölhetjük a hazai cigány kultúra nagyasszonyát, a Kossuth-díjas Bangó
Margitot. Engedjék meg, hogy egy, a közelmúltban vele készült beszélgetésben
elhangzott szavait idézzem: „a zsidók múltja számomra nagy fájdalom, ugyanúgy,
mint a cigányságé. A múltat nem lehet, nem szabad, hogy elfelejtsék az emberek.
Mikor fellépek zsidók között, mérhetetlen szeretetet és tiszteletet kapok
tőlük, mert érzik és tudják, hogy amit énekelek, az a szívemből jön, nincs
semmiféle képmutatás mögötte. Mindig különleges alkalom, nagy megtiszteltetés a
zsinagógában dalolni. A nagy álmom egy toleráns világról szól. Ahol nincs
cigány, nincs zsidó, csak Ember van.”

Beszédem elején nem véletlenül említettem a
gyászt.

Hiszen a világ, és benne második otthonunk,
Izrael ma rettenetes időket él át. Háború dúl, mert az emberiség október 7-én
ismét szembesült az erőszak és a pusztítás borzalmaival. Ezekben a sötét
időkben különösen fontos, hogy összefogjunk, és hogy az emberiesség, az
együttérzés és a szolidaritás vezéreljen bennünket. A kultúra és a művészet
ebben is támaszt nyújthat. Hiszen a művészet által kifejezhetjük a
fájdalmunkat, a félelmünket, de reményt és erőt is meríthetünk belőle.

A művészet segít megőrizni emberségünket,
emlékeztet bennünket arra, hogy miért érdemes küzdeni egy jobb világért.

A kultúra nemcsak lenyomat a múltból, hanem a
jelen és a jövő éltető ereje is. A művészet által válunk teljes emberré, az
egyetemes és nemzeti kulturális művek révén kapcsolódunk a világhoz és
egymáshoz. Ezért fontos, hogy mindenkinek hozzáférést biztosítsunk a kultúra
élményéhez.

Köszönjük, hogy velünk ünnepelték a kultúra és
a művészet szeretetét ezen a nagyszerű fesztiválon. Vigyék magukkal az
élményeket, az inspirációt, és osszák meg másokkal is az élmény örömét.
Legyenek büszkék magyar és zsidó kulturális örökségünkre, és őrizzék meg az
emberiesség és a szolidaritás értékeit.

Köszönöm a művészeknek, hogy elfogadták a
Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz meghívását! Köszönet a fesztivál
szervezőinek, köztük Deák Andrea főszervezőnek, köszönet illeti továbbá a
technikai és biztonsági személyzet, minden egyes közreműködő munkatársunk
áldozatos munkáját. A fesztiválnak hamarosan vége, de a kultúra él tovább. 

Találkozzunk újra jövőre, hogy közösen ünnepelhessük a művészet sokszínűségét
és a kultúra összekötő erejét.

---

---