„Ne egyél semmi utálatosat!”
– Minden arra mutat, hogy a táplálék minősége és milyensége és az azt fogyasztó természete egyenes arányban vannak, hiszen ki látott már olyat, hogy „az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik”? (Jes.11/7) – írja Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Reé hetiszakasz kapcsán.
Az első században egy keresztre feszített tanító követői univerzálissá akarták tenni a zsidó vallást. Úgy nézett ki, hogy a világ népei el tudják fogadni a Tóra törvényeit, három kivétellel. Ezért a cél érdekében érvénytelenítették a kóser táplálkozás, a körülmetélés és a Szombat törvényét. A táplálkozási tisztaság, a kóserság törvényét azzal az indokkal kerülték meg, hogy: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából” (Máté 14/22) – pedig de mennyire! A zsidó táplálkozási előírásoktól függetlenül, ha az ember nem racionálisan és tisztán táplálkozik, jelentkeznek a figyelmeztető jelek.
A Tóra négy állatot emel ki a tisztátalanság jelképeiként: a tevét, a házinyulat, a mezei nyulat és a disznót. Miért pont ezeket? Cesare Lombroso (1835-1909) olasz kriminológus „Atavizmus koncepció” címen elméletet dolgozott ki, miszerint felismerhető külső jelek alapján következtetni lehet a belső hajlamra.
A négy állat közül kettőben a kóserság csak az egyik jele van meg. Az első három kérődző ugyan, de nincs hasított patája. A negyedik, a disznó hasított a patájú, tehát akár kóser is lehetne. Megsem az, mert nem kérődző! Az előbbi négy tiltott állat külső és belső tisztátalansági jelei szimbolikus értékkel bírnak. A disznó belsőleg és külső jeleiben is tisztátalan: mindenevő, bármit megeszik… és (hasított pata helyett) karmai vannak. Látszólag szelíd, természetében azonban ragadozó, rejtett agresszivitása halálos is lehet.
„Miért lett az első Szentély lerombolva? A három bűn miatt, amikben elromlottunk akkoriban: bálványimádás immoralitás és vérontás. Ellenben a második Szentély idejében a zsidók Tórát tanultak, betartották a törvényeket, segítettek egymáson. Akkor miért lett lerombolva? Az egymás iránti alaptalan gyűlölet miatt. Ebből az tanulható, hogy az alaptalan gyűlölet olyan nagy bűn, mint a bálványimádás, az immoralitás és a vérontás.” (Joma 9b)
Vájikrá Rábá 13 szerint a négy állat négy birodalom spirituális tisztátlanságának szimbóluma. Birodalmak, melyek leigázták a zsidó népet. A teve, a házinyúl és a mezei nyúl szimbolikusan Babilon, Perzsia és Görögország tulajdonságait hordozzák. A disznó a Római Birodalomét.
Az első három: Babilon, Perzsia és Görög „ragadozó” birodalom népek eltiprása árán nyerte gazdagságát, élte ki hatalomvágyát. Hittek a gondviselésben és bálványisteneikben. A Római Birodalom kultúrnépnek számított, a rómaiak a civilizáció hirdetőinek nevezték magukat. Jólétet, kultúrát ígértek a meghódított népeknek. Igazságot és emberi jogokat hirdetett, de nem hittek semmiben, csak önmaguk fennhatóságában.
Az emberek között a frusztrált „disznó” hajlamú képes lenne belső békét, megelégedettséget elérni, de hiányzik belőle, minden békés „kérődző” hajlam, amiről a nagy német filozófus Fr. Nietzsche mondta: „A kérődzés a kontempláció csúcsa” (Imigyen szóla Zarathustra). Gondolkodásában, viselkedésében rejtett karmai vannak. Életmódja, belső örökös elégedetlensége, irigysége és féltékenysége meggátolja, hogy békében élhessen. Életfilozófiája az elégedettlenség és folytonos többre vágyás, ahogy a próféta mondja: „Gyorsan a zsákmány, siet a préda?” (Jes.8/3) Ragadozó természetének „patái” rejtett természetében „karmokká” változnak. Viselkedése ragadozó, káros mindenki másra nézve.
Minden arra mutat, hogy a táplálék minősége és milyensége és az azt fogyasztó természete egyenes arányban vannak, hiszen ki látott már olyat, hogy „az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik”? (Jes.11/7)
