És jól tanítsd meg gyermekeidet…”

A zsidó
vallási szemléletben a hit másodlagos azért, mert a hit esetleges és
viszonylagos.

Hihetünk
abban, amiről utólag kiderül, hogy nem „hiteles”. „El”hihetünk olyant, ami
hamis. Isten ki- és megismerhetetlen. Istent felfogni csak az általa
kinyilatkoztatott „Tanach” (Tóra, a kanonizált próféták könyvei és „Írások”) és
Talmud tanulása, tudása ismeretében lehet. A hit gyakran önámítás, a tudás
bizonyosság! 

Jehusuá
ben Nun, Mózes utóda, két férfit küldött kikémlelni a bevehetetlennek hit
Jerikó városát. A két küldött Rácháb házában rejtőzött el a város rájuk vadászó
királya elől. Rácháb ezzel köszöntötte a két embert: „Tudom, hogy Isten nektek
adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit
közeledésetekre mind hatalmába kerítette a rémület.” (II. Józsua 9) Mit tudott
Rachab a zsidókról, mitől állt el a lélegzete? Rachab a zsidó nép erősségéről, azaz
a zsidók tudásáról hallott. Mert a zsidó szellemiségben nem a hitnek van
elsőbbsége, hanem a tudásnak. A zsidók nem „hiszik”, hanem „tudják” Istent.

Simon
ben Satach, i.e. II. században élt tanaita bölcs, miután a Szánhedrin
(legfelsőbb bíróság) elnöke lett, egy sor újítást (tákáná) vezetett be az
oktatás erősítésére.  Elrendelte a fiú
gyerekek kötelező alapoktatását három éves koruktól fogva. Továbbá rendeletet
hozott, hogy amennyiben taníttatásuk költsége meghaladja családja anyagi
kereteit, a közöség köteles volt átvállalni azt. (Talm. Jer. Ketubot 8)

„Ezek a
dolgok, amelyek gyümölcsit is élvezzük, és az eljövendő világra is hat: apa és
anya tisztelete, jócselekedetek, korai érkezés a zsinagógába reggel és este, a
vendéglátás, beteglátogatás, (szegény)
lány kiházasítása, a halott elkísérése (temetése), elmélyedés az imában, béke
közvetítése két ember között, és a Tóra tanulása mindezzel felér.” (Talmud
Sábát 127a)

Michelangelo
Buonarotti (1475-1564), korának legműveltebbnek tartott hölgyével Vittoria
Colonnával titkos szövetséget kötött annak elérésére, hogy a „köznép” kaphasson
lehetőséget az írás és az olvasás elsajátítására. Kezdeményezésük II. Gyula
pápa (1443-1503) megtorlásától való félelmük miatt meghiúsult.

Az
ember intellektualitás szintje, nem az olvasás, szövegértés, hanem a konkréttól
való elvonatkoztató képességgel mérhető. Ismael ben Elisa rabbi I-II. században
élt talmudtudós, tizenhárom (!) szabályt állított össze egy adott szöveg
értelmezéséhez. Napjainkban csak az első kettő van gyakorlatban. „Kál huojmer”:
könnyebbről nehezebbre, és a „Gezoro suvo”: két hasonlóból történő
következtetés.

„Tanuld azt és őrizd őket hűségesen.” (V.M. 5/1.) Rambam (rabbi Mose ben Majmon
1137-1204) Misné Tóra Hilchot Talmud művében meghatározza: „egyharmad részben
Írásbeli Tant, egyharmad Szóbeli Tant, egyharmad részben Bölcseletet, kell
tanulni, hogy az ember megértse a kiinduló pontokat, egyes dolgot le tudjon
vezetni a másikból, és össze tudja vetni őket. Meg kell, hogy értse a
technikákat, melyekkel a Tóra értelmezhető. Meg kell tudnia határozni az alap
erényeket, és meg kell tudnia állapítani mi a tilos és mi a szabad. Ez az, amit
Gemarának hívunk.”

A világ
népei, évezredeken keresztül sötét tudatlanságban és annak a hitében éltek,
hogy „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”. A zsidók azzal
a meggyőződéssel tanultak és tanulnak…hogy a tudás hatalom!

---

---