Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 158. rész – Gáti György
1939-ben,
az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita
Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros
együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó
művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben
1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író
jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E
hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott
fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok
nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.
Gáti György
Színész,
színházigazgató. (Budapest, 1919. febr. 2. – Budapest, 1971. febr. 12.)
Gáti
György 1940-ben végezte el a Színiakadémiát. Neve már ezt megelőzően is
megtalálható volt a lapok Akadémiai vizsgaelőadásokról szóló beszámolóiban. Így
1938-ban arról tudósítottak, hogy a Sasfiókban lépett fel, 1939-ben pedig egy,
nem az Akadémia által rendezett előadásról, ahol a Velencei kalmár monológjait
és párbeszédeit adták elő a Goldmark-teremben. 1939 decemberében két darabot
mutattak be a hallgatók. Ezek kapcsán így írt róla a Pesti Hírlap:
„…
ezt az alkalmat Gábor Miklós és Gáti György ki is aknázták. Mindkettő jó
megjelenésű, kellemes hangú, értelmesen beszélő színész. Játékuk szép
reményekre jogosít.”
Az
1940. márciusi vizsgán ugyanezt a fiatal színészpárost emelték ki a lapok, így
például a 8 Órai Újság:
„…
szép dikcióját csillogtatta meg a tehetséges Galamb György s rajta kívül
feltűnt a klasszikus beszédű Gáti György és Gábor Miklós szenvedélyes és
szuggesztív alakítása.”
1940
májusában újfent a színész „ikerpár”, tehát Gábor Miklós és Gáti György
szereplését emelte ki a 8 Órai Újság.
A
szereplési lehetőségek a háborús években minden bizonnyal jelentősen csökkentek
a pályára lépő fiatal színészek számára. Gátit a sajtó a következő alkalommal
1941 decemberében említette, amikor a Vajda János Társaság (amely időről-időre
pódiumot biztosított a színpadokról elüldözött zsidó színészek számára) verses
estélyén lépett fel. Ugyanitt lépett fel később, 1943 novemberében is. Ezekben
az években, mint több állástalan színésztársa, szerepelt a Pesti Izraelita
Hitközség ifjúsági csoportjainak estjein.
1941-től
kezdődtek fellépései – ha csak szakaszosan is – az OMIKE Művészakcióban. 1941
első felében Szabolcsi Lajos „A király gyűrűje” című darabjában kapott kisebb
szerepet. 1942-ben a fiatal művészek estjén lépett színpadra a
Goldmark-teremben, és Josephus szerepét játszotta 1942 júniusában Szabolcsi
Lajos „Az áruló” című darabjában. Az év második felében Berté énekes játékában,
a „Három a kislány”-ban, illetve a decemberben bemutatott Molnár Ferenc
darabban, az „Az ismeretlen lány”-ban szerepelt. Az 1943-as évben nem volt
színpadon a Művészakcióban (nem lehetetlen, hogy bevonult).
1944
januárjában került sor a Művészakció egyik utolsó jelentős színpadi
bemutatójára, amikor Pap Károly „Mózes”-ét állították színpadra. Ebben a
darabban Gáti György is szerepet kapott.
A
háborút követően 1945 szeptemberében bukkant fel a neve, amikor a
Szociáldemokrata Párt egyik pártnapi rendezvényén szavalt, majd a Színművészeti
Akadémia rendezvényén lépett fel. Tagja volt az akkor alakult Munkás
Kultúrszövetségnek, amelynek előadásain szerepelt is. Kapcsolata a
Szociáldemokrata Párttal szorosnak tűnik, mert több, a párt által szervezett
kulturális rendezvényről szóló tudósításban tűnt fel a neve.
1945-től
a Madách Színház tagja volt. Sokszor, sok szerepben játszott, és kedvezőek
voltak a kritikák is. Ezt követően a Honvéd, majd a Néphadsereg Színházához
került. 1952-től 1958-ig a győri Kisfaludy Színház igazgatója volt, de közben
az 1954/55-ös évadot – tisztázatlan okokból – a Vidám Színpadon töltötte.
1958-ban első fokon elítélték egy, a színház gazdasági ügyeit illető perben.
1960-ban
– miután két évet ismét a Magyar Néphadsereg Színházánál töltött – a Miskolci
Nemzeti Színházhoz szerződött. 1963-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház
igazgatója volt, 1966-tól pedig a Fővárosi Operettszínház tagja lett.
1971
februárjában, fiatalon hunyt el. A lapok mínuszos, kis hírben közölték
halálhírét. Nekrológot az Észak-Magyarország közölt róla. Álljon itt végül
ebből néhány mondat:
„Sok
emlékezetes szerepe közül elég csak talán egyet említenünk: a Ványa bácsi
címszerepét. Akik látták éppen tíz éve, a hajdani miskolci kamaraszínházban ezt
az alakítást, aligha felejtik el Gáti Györgyöt, aki színésznek és nézőnek,
barátoknak Gáti Pipi volt, s nem György. Pipinek ismerte az egész magyar
színésztársadalom. Szerettük Miskolcon, és szerették máshol is.”
Képek:
1.) Gáti
fotóportréja. Színházi Magazin, 1940. 2.
2.) Délibáb, 1939. 2.
3.) Délibáb, 1940. 1.
4.) Az áruló könyvalakban. Beregi és Sarlai a címlapon.
5.) Színház 1946.
6.) Színház
