Mózes mesél: hogyan öregedjünk meg – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 47 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 56 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Devárim hetiszakaszt olvassuk Mózes ötödik könyvéből.
Amikor már vezetők nem tudunk többé lenni, az a dolgunk, hogy meséljünk, átadjuk a tapasztalatainkat, beleszőjük történetünket a nagy történetbe, amelyet az utánunk következők írnak tovább.
Mózes utolsó könyvének elején vagyunk.
A fő különbség az, hogy itt maga Mózes mesél, egyes szám első személyű lesz az elbeszélés.
Azt olvassuk, amit már olvastunk. Izrael népének történetét a sivatagi vándorlás idején. De most úgy olvassuk, ahogy maga Mózes emlékszik rá. Az értelmezők, a nagy rabbik össze szokták vetni a két elbeszélést, megnézni, melyik mit emel ki az eseményekből. Részben azért is jó ez, mert kiderül, mi fontos Mózesnek, mi az, amit tovább akar adni azoknak, akik odamennek, ahová ő már nem. A megígért földre. Egy egészen másik élethelyzetbe, más problémákkal. De épp elég sok minden közös vagy folytatólagos ahhoz, hogy legyen helye benne a tapasztalatoknak, a hosszú élete alatt sokat látott ember megszenvedett bölcsességének.
Az életet elkezdeni nagyon nehéz. És lezárni is.
Elengedni az aktivitást azzal fenyeget, hogy nem lesz dolgom, nem tudom, miért élek. Ekkor jön el az ideje tanítani és tanítani általában igazán elbeszéléssel lehet. Ez a híd aktivitás és elengedés, életkezdés és lezárás között, a kezdő és távozó nemzedékek között, ez köt minket össze egymással. Az időskor a továbbadás ideje, szóval így és ezért lehet például értelmes. Az idős Mózes, ahogy Jonathan Sacks rabbitól tanuljuk, így tanit meg Bennünket lassan megöregedni. A jó elengedés: továbbadás, a folytatás ígérete túl a személyes életükön is. Tovább nemzedékről nemzedékre.
Békés ünnepet kívánunk!
