Megemlékezés Petschauer Attila olimpiai bajnok botlatókövénél
A holokauszt 80. évfordulója és a Párizsi Olimpiai Játékok évében közös megemlékezést tart Petschauer Attila (1904-1943) olimpiai bajnok kardvívó és újságíró botlatókövénél a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) és a Magyar Vívó Szövetség július 23-án, kedden déli fél egykor. A helyszín a munkaszolgáltra hurcolt és ott meghalt bajnok utolsó budapesti lakóhelye: Attila út 65/c (I. ker.).
Petschauer Attila 1904-ben született Budapesten, és már kisiskolás korában vívni kezdett. Pecsust – ahogy a barátok hívták – valójában nem is érdekelte igazán semmi más a víváson kívül. A híres vívómester, Italo Santelli az „új D’Artagnannak” nevezte és így hívta meg ingyenes tanítványának: „Ha te velem gyakorolni vívás, lenni nagy sámpion!”
Petschauer ösztönös vívó volt, egy sporttársa szerint „szinte kacagva vívott, kezében dalolt a kard”. Erőssége volt a játékos, látványos vívás, a váratlan lerohanások, nagy flessek mesterének számított.
Voltak, akik nem tudták megbocsátani neki, hogy a nyilvánosság előtt ő képviseli a magyar úri sportot. „Az én sikereimet sokan nem nézik jó szemmel. Pedig én mindig a magyarságomért és a hazámért verekedtem” – nyilatkozta.
Az állami szintre emelt antiszemitizmus itthon elvileg nem érintette volna Petschauert, hiszen Horthy kormányzó kitüntette a Signum Laudis polgári változatával, ami mentességet jelentett a zsidótörvények hatálya alól. 1942-ben azonban ő is megkapta a behívót a munkaszolgálatba.
Pár hetes kiképzés után 260 társával együtt vagonba terelték, és a keleti frontra vitték, és 1943 januárjában az ukrajnai Davidovka melletti munkatáborban elszenvedett kínzások következtében halt meg. Más források szerint Petschauer túlélte a kínzást, és a tábort felszabadító szovjet katonák kórházában halt meg teljesen legyengülve.
Akárhogy történt is: a 101/4-es munkásszázad 261 tagja közül összesen kilencen maradtak életben.
Az olimpiai dicsőséget hozó kardcsapatból – ugyancsak munkaszolgálatosként – a felrobbantott Margit-hídon vesztette életét Kabos Endre, míg Garay János a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg. Ez volt a sorsa Gerde Oszkárnak, az 1908-as és 1912-es olimpián bajnoki címet szerzett kardvívónak, aki szintén a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg.
A július 23-i megemlékezésen Kirschner Péter, a Mazsike elnöke köszönti a megjelenteket, majd az egykori olimpiapi bajnokra Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség elnöke és dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke emlékezik. Ezután a résztvevők elhelyezik a bolatókőnél az emlékezés kavicsait, virágait, és mécsest gyújtanak.
Az eseményen részt vesznek a párizsi olimpiára utazó magyar vívó delegáció tagjai is.
Kapcsolódó írásunk:
Petschauer Attila, a legtragikusabb sorsú magyar olimpiai bajnok
