Binjomin rabbi: Mikor érdemes beleállni a vitába?
– Elérkeztünk az év egyik legérdekesebb hetéhez. A hét főszereplője ugyanis Korách, aki a viszálykodás legfőbb megtestesítője a Tórában. Sajnos túl gyakran válik ez a téma újra meg újra aktuálissá – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija az Omek magazin legfrissebb számában az aktuális hetiszakasz kapcsán.
Kívülről úgy tűnhet, hogy a zsidó népben túl sok a kicsinyes vita a hatalomért, hiányzik az egység, az összetartás. A prágai Maharal szerint ennek gyökere a szentségből, a fontosság tudatából ered, hiszen a fontossághoz valóban illik a nagyság (Necách Jiszráél 25). Ez az, ami egyesekben sajnos eltorzul, és viszályhoz vezet.
Egy másik lehetséges értelmezése annak, hogy a mostani hetiszakasz „jól meg van magyarázva”: a vitatkozó felek mindig meg tudják magyarázni, hogy miért fontos az ő vitájuk, miért nekik van igazuk, és miért szent az az ügy, amit képviselnek.
De vajon valóban minden vita eredendően rossz? Tényleg jobban tennénk, ha nem vitatkoznánk semmin?
„Ráv mondta: mindenki, aki erősíti a viszályt [mácházik bámáchloket], tilalmat szeg meg, ahogyan írva van: ne legyen olyan, mint Korách és gyülekezete.” (Szanhedrin 110a, Mózes 4., 17:5 alapján)
A héber máchloket szónak magyarul többféle megfelelője létezik: vita, veszekedés, viszály. A tórai történet alapján egyértelmű, hogy Korách gyülekezete esetében nem egyszerű nézeteltérésről van szó. Ezért feltehetjük, hogy nem ez lehet az, amit a fenti talmudi mondás tilalmasnak számít.
Sok vita esetében pusztán arról van szó, hogy különböznek a látásmódjaink, és megbeszéljük az ezzel kapcsolatos pro és kontra érveket. Világos, hogy ez nem ugyanaz, ami Korách gyülekezete esetén történt.
Sőt, éppen ellenkezőleg: ha a másképpen gondolkodók hajlandóak egymással türelmesen a nézetkülönbségeikről beszélni, az éppen nem viszályhoz, hanem békességhez vezet.
A rabbi írását teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Forrás: Orti.hu/Omek magazin
