Szabad-e rabszolgát tartanunk a Tóra szerint? – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A
szombat szent ünnepe ma este 20 óra 07 perckor köszönt be, a királynő holnap
este 21 óra 24 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és
Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Behár (Mózes 3.
25:1-26:2.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.
A Tóra nem könyv, nem tárgy, nem lezárt
és birtokolható.
A Tóra mozgás és irány, szólítás és elhívás. Egészen addig,
amíg tárgynak tekintjük, nem leszünk képesek igazán megérteni.
A Tóra ebben a hetiszakaszban a
rabszolgaság törvényeit tárgyalja.
Vagyis úgy beszél a rabszolgaságról, mint
rendben lévő, szabályozásra váró, bevett viszonyról két emberi lény között. Az
a Tóra, amelynek kezdetén az áll, hogy mindannyian az Örökkévaló képmását
viseljük. Mit lehet kezdeni most ezzel?
A Tóra abban az ókori világban
született, persze, ahol a rabszolgaság intézménye elterjedt volt, első hallgatói
természetesnek vették. Ezt, történelmileg értjük, csak nem sokra megyünk vele.
A Tóra nem történelmi dokumentum számunkra, attól még, hogy meg tudjuk magyarázni,
mi hogyan került bele, nem tudjuk továbbra sem megmondani, mit jelent ma, nekünk.
Azért kaptuk a Tórát, hogy érvényre
juttassuk a világban, hogy itt, a világban juttassuk érvényre, amit tanít.
Hozzánk szól, a mi viszonyainkat mérlegeli, olyan kinyilatkoztatás, amely
minden nemzedéket elkísér, reménykedik az emberek erkölcsi növekedésében és
alkalmazkodik is hozzá. Számos helyen korlátozza azt, mit tehet a
rabszolgatartó, de nem tiltja meg a rabszolgaságot, mert akkor még, az ókorban,
hiába is tiltaná be. Csak kijelöli a rabszolgák védelmezésével az irányt. Akkor
értjük meg, ha az által mutatott irányt követjük. Ahogy nem tiltja be a Tóra –
nyilván nagyon más súlyú erkölcsi kérdések ezek – a húsevést sem a Tóra, csak
nagyon megnehezíti. Csak az irányt jelöli ki és várja, hogy kövessük Akkor
értjük meg jól, ha nem a kijelentéseit, hanem az irányát értjük meg. Ha
rájövünk, hogy nem tárgy, hanem a történelmen átzúgó folyam, amelynek
torkolatánál vár a Messiás ránk a Tóraadás, vagy a teremtés ideje óta. Hogy nem
állít semmit, hanem hív, szólít, magával ragad. Hogy nem „álláspontja” van, hanem
sodrása. És éppen így van ez minden másik kérdésben is, a nemek egyenjogúságát
tekintve éppen úgy, mint a fentieknél. Az, amit éppen mond, az benne a
történelem, az, amerre elhív, az a jövő.
Az értelmezés munkája mindig a Tóra
irányát kutatja, vagyis nem más, mint a Messiás keresése, túl a történelem végső
horizontján. Aki Tórát értelmez, a messiási korszakot közelíti. A Tóra tudósai,
ahogy a Talmudban áll, békét hoznak a Földre. Legyen így.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása.
