A szomszédaik voltak címmel nyílt kiállítás a Rumbach zsinagógában
A Washingtonból útjára induló vándorkiállítás a PészahFeszt egyedülálló
programjaként nyílt meg április 19-én, pénteken a Holokauszt 80 emlékév
keretében a Rumbach Zsinagógában.
A tablók a látogatókat nem csak szembesítik a holokauszt
egyes mozzanataival, hanem számtalan kérdés megválaszolására is késztetik.
Hogyan reagáltak az emberek zsidó osztálytársaik, kollégáik, szomszédaik és
barátaik sorsára? Hogyan tekintettek saját szerepükre?
Ez a kiállítás az átlagemberek felelősségét mutatja be –
mondta dr. Aleisa Fishman, a tárlatot
összeállító washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum történésze. Hozzátette, aki e
fotók elé áll, azzal a kérdéssel szembesül, vajon ő hogyan viselkedett volna az
adott helyzetben. Ezzel a történész arra utalt, hogy a nácik által elfoglalt
országokban a lakosság jó része vagy tétlenül, vagy inkább örömmel nézte végig,
ahogy zsidó polgártársaikat deportálták. Kevesen voltak, akik rosszallásukat
fejezték ki, vagy éppen valamilyen módon segíteni próbáltak a
szerencsétleneken. Az egyik képen például egy franciaországi kisváros lakói
szinte ünneplik, amint a kollaboráló rendőrök az összeterelt cigányokat kísérik
a gettóba.
Alesia Fishman utalt arra, hogy mindezek a szörnyűségek a többi
között azért következhettek be, mert a nácik pontosan tudták, hogy az egyszerű
embereknek egyszerű kérdéseket kell feltenni, amikre szintén szimpla, azonos
válaszokat adnak. Így lehetett tömegeket mozgósítani a gyűlöletkeltéssel a
cigányok és a zsidók ellen.
A mai napig keressük a választ a megválaszolhatatlan
kérdésekre – ezt már Mester Tamás a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke mondta
a kiállítást méltató beszédében. Hogyan porladtak szét egy pillanat alatt
évtizedes szomszédságok, barátságok, kapcsolatok? Tétlenül nézték a szomszédok, vagy
éppenséggel tevékenyen hozzájárultak, és gyorsan leadták az igényüket az elvett
zsidó vagyonokra? Hozzátette, az antiszemitizmusnak három szintje van; zsidók
nem élhetnek köztünk zsidóként, zsidók nem élhetnek köztünk, és végül a zsidók
nem élhetnek. Így történhetett meg, – zárta a beszédét az elnök.
Ezt követően Kardos Péter főrabbi, holokauszt túlélő – hasonlóan
az április 16-án, a Parlamentben elmondott beszédéhez – felidézte édesapjával
töltött pillanatait, amikor nyolcévesen tapasztalnia kellett, miként lesz az
általuk korábban tisztelt és szeretett főkormányzó országából egy zsidóüldöző,
gyilkos rezsim. Megrázó beszédét a gyászolók imájának énekével zárta.
Szöveg: Rózsa Péter. Fotók: Ritter Doron
