A partizánelmélet és az izraeli háború összefüggéseiről
– A most zajló háború palesztin oldalról vallási küzdelem, izraeli részről pedig egzisztenciális harc, a függetlenségi háború meghosszabbítása, amelynek célja a zsidó állam helyzetének régióbeli konszolidálása – fejtette ki Turán Tamás a Molnár Tamás Kutatóintézet (MTKI) szervezésében tartott rendezvényen a John Lukacs Társalgóban.
Carl Schmitt és Izrael lokális világháborúja címmel tartott előadást Turán Tamás rabbinikus irodalmat, a magyar zsidóság 19–20. századi vallás-, tudomány- és eszmetörténetét, valamint az európai héber könyvtörténetet kutató történész a Molnár Tamás Kutatóintézet (MTKI) szervezésében a John Lukacs Társalgóban. A tudós Carl Schmitt német jogász, filozófus partizánelmélete alapján jellemezte a közel-keleti háborút.
Carl Schmitt: A partizán elmélete című, magyarul is megjelent munkájára utalva a történész elmondta: a fogalom a 19. században a honvédő szabadságharcost jelölte, s ezt a nemzetközi jog is kezelni tudta. Ám amikortól a világforradalmár képzete kezdett hozzá kapcsolódni, a jogászok „elvesztették a fonalat”: ezt a fajta harcmodort nem lehetett beilleszteni a nemzetközi jog rendjébe.
Mint Turán Tamás elmondta: a nemzetközi jog bajban van ezzel a konfliktussal, hiszen míg a például az orosz–ukrán háború viszonylag szimmetrikus, s így azt a nemzetközi jog fogalmai nagyjából kezelni tudják, ám a közel-keleti terepen számos olyan tényező árnyalja a helyzetet, amelyek a nemzetközi szervezetek számára megnehezítik a helyzet értelmezését.
A háború hátterének ismertetése után Turán Tamás négy jellemző alapján mutatta be a fegyveres konfliktus sajátosságait. Amely, tette hozzá, palesztin oldalról vallás-, izraeli részről pedig egzisztenciális harc, a függetlenségi háború meghosszabbítása, amelynek célja a zsidó állam helyzetének régióbeli konszolidálása.
Ami a harcok mögötti értékrendet és társadalmi környezetet illeti, a Gázai övezetet a Hamász a 2006-os választások óta tartja fennhatósága alatt, s jóllehet azóta nem tartottak választásokat, a szervezetnek máig komoly legitimációja van.
Az élő pajzs doktrína kapcsán nagyon plasztikusan látható az aszimmetria és a két katonai felfogás közti különbség. Míg a nemzetközi szervezetek és közvélemény felháborodik a civil áldozatok magas számán, palesztin szempontból a katonai és a civil áldozatok közti különbségtétel nem létezik – miközben az áldozatok 60 százaléka civil.
A negyedik szempont a világpolitika. A proxyháborúk logikája alapján látható, hogy Izrael mögött az USA, a Hamász mögött pedig elsődlegesen Irán áll. Carl Schmitt elmélete szerint a civil lakosságot ilyenkor jellemzően szembeállítják a megszállókkal, „felhergelik” a betolakodók ellen. Palesztin területeken az élő pajzs taktika ezt a cél (is) szolgálja – véli a szakértő.
A Ludovika.hu tudósítása ide kattintva teljes terjedelmében olvasható.
Fotó: izraeli katona a háborúban. Forrás: IDF/Facebook
