Ha e szót hallom, magyarok: március 15. emlékezete
A magyar szabadság századában a liberalizmus és nacionalizmus szövetségesek voltak, még teljesen egyértelműen, a magyar szabadság és a világszabadság elvben kéz a kézben jártak, mint a forradalom ikonja, Petőfi költészetében. Ez a reformnemzedék tűzte ki céljául a zsidók emancipációját is.
„Ha e szót hallom, magyarok, szűknek érzem német zekémet”, – írta a nagy zsidó költő, a kitért Heinrich Heine, Petőfi Sándor fontos szerzője élete vége közeledtén. Akkor, a szabadságharc utolsó napjaiban a magyar szabadság a világszabadság utolsó harcait vívta, ugyanis Európa csendes volt, újra csendes, elzúgtak forradalmai.
A forradalom és a szabadságharc ünnepe a magyar szabadság és a világszabadság találkozásának ünnepe, mint 1918 októbere, mint 1956 októbere később, mint a forradalmi tavaszok és őszök.
Vannak néha népek, akik, akár szándéktalanul is, a világszabadság tanúivá válnak az erőszakkal, a zsarnoksággal szemben, mi többször is sorra kerültünk. És mindig ott lesz a helyünk mindazon népek mellett, akik ezt a hagyományt viszik tovább.
Éljenek a márciusi ifjak, az egyéni és a népszabadság, a népek önrendelkezése, éljen a világszabadság és ennek nagyszerű, régi képviselőjeként is, éljen, éljen örökké a magyar szabadság, éljen a haza.
