A hét műtárgya: Alkalmi imakönyv
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében található 18. századi kéziratos luxus-imakönyvek készítésénél két, egymással párhuzamos trend figyelhető meg. Az egyik irányzat a nyomtatott könyvek formai megjelenését követi: a nyomtatott betűket és a rézmetszeteket utánozza, ezért kizárólag tintával, fehér pergamenen fekete vonalakkal dolgozik – írja a múzeum pénteki magazinja.
A másik irányzat ugyanakkor a középkori kéziratos hagyomány által megőrzött sokszínű képeket és díszített betűket alkalmazza továbbra is.
Az elmosódott címlapja miatt nehezen azonosítható pici imakönyv alkalmi imákat tartalmaz: az étkezés utáni áldásokat, az úti és a tengeri utazáshoz előírt imát vagy az újhold megszentelését. A kéziratos imakönyv kétféle betűtípust használ: az imák szövegét a szakrális szövegek írásához is használt szögletes betűket, az rövidebb utasításokat, magyarázó sorokat pedig a spanyol területeken használt kurzív héberre emlékeztető betűkkel, jiddisül.
Mivel ez utóbbi betűkkel készültek a női imakönyvek magyarázatai mellett a nőknek kiadott jiddis könyvek is, ennek a betűnek e neve „vabertaytsh” (tulajdonképpen: női német) lett.
Az alkalmi imák között megtalálhatjuk az újhold megszentelésére mondott imát (kiddus levana) is.
