Schein Gábor a Hideg krematóriumról: A halál nem esemény
– Számomra Debreczeni könyve újabb megjelenésének idején, e kétségek és a rémület közepette, még inkább azt bizonyítja, hogy szinte eszköztelenül állunk szemközt a jövővel, és semmi másunk nincs, mint a nyelvi reflexió képessége. És erre szert tenni is milyen nehéz – írja Schein Gábor a 444.hu portál JóBlogján Debreczeni József: Hideg krematórium című naplóregényéről.
Mint honlapunkon beszámoltunk róla: az 1944-ben Auschwitzba hurcolt Debreczeni József költő-újságíró (1905-1978) naplóregénye, a Hideg krematórium 2024-ben tizenöt nyelven válik elérhetővé, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét a holokausztirodalom nagy művei között. A magyar kiadást a Jelenkor Kiadó jelentette meg. A művet Karl Ove Knausgård norvég regényíró így jellemezte: „Egy szemtanú rendkívül erőteljes és mélységesen humánus beszámolója a táborok borzalmairól”.
A kötetről a 444.hu portál JóBlog című aloldalán Schein Gábor költő, irodalomtörténész írt recenziót A halál nem esemény címmel. Mint fogalmaz: „A naplóregény első fejezete a deportálást megelőző időt idillikusnak ábrázolja. (…) Debreczeni könyvében itt még egy olyan szép lélek működteti a maga nyelvét, akiből hiányzik az irodalom lehetőségfeltétele, a koncentrált nyelvi önreflexió, és aki egyelőre nem sokat tud és akar felfogni abból, aminek elszenvedője lett. Ez a nyelv azonban csakhamar lefoszlik az emlékezőről”.
A szerző később így ír: „Debreczeni leírásai a könyv második felében könyörtelenül pontosak. Arra is rálát, miért tér vissza kényszeresen a könyv elején használt idillizáló, giccses nyelv. Vagyis, hogy az események felől mi veszélyezteti leginkább a kertészi vagy a delboi nyelvhasználatot, amely valóban alkalmas arra, hogy a holokausztból Európa számára kultúra legyen azután is, hogy az emlékezést már csak a nyelv, a múzeumok és az egyéb emlékhelyek tarthatják fenn. Elmesél egy jelenetet, amikor egy német inspektor a többi fogoly előtt főbe lövi a legderekabb, legtöbbet dolgozó foglyot, mondván, ne gondolják a többiek, hogy közülük akár a legértékesebb élete többet ér a semminél. És akkor megjegyzi Debreczeni, hogy a borzalom mindig giccses. Azt is tudja, miért az. Azért, mert a halál, bárki halála, nagyon gyorsan elveszíti esemény jellegét. A giccs a történés ürességének felnagyítása, és szándékán kívül éppen az esemény hiányát demonstrálja, semmi mást. Számomra Debreczeni könyve újabb megjelenésének idején, e kétségek és a rémület közepette, még inkább azt bizonyítja, hogy szinte eszköztelenül állunk szemközt a jövővel, és semmi másunk nincs, mint a nyelvi reflexió képessége. És erre szert tenni is milyen nehéz”.
A teljes recenziót ide kattintva olvashatják el.
