Mi kell ahhoz, hogy Isten Izrael fiai között lakozzon?
Szerdócz Ervin rabbi a „Tecávé” hetiszakaszról írt magyarázatában Dov Ber mezricsi rabbi történetén keresztül közelít a kérdés misztikus voltára.
Dov Ber rabbi (1700-1772), akit mezricsi Mággidnak (vándorprédikátornak) neveztek, magyarázatot keresett az alábbi Tóra-idézetre:
„És lakozni fogok Izrael fiai között és Istenük leszek. És tudni fogják, hogy én vagyok az Örökkévaló Istenük!” (II.M. 29/45-46)
Dov Ber rabbi bal lábára sánta, gyenge fizikumú, szellemileg viszont annál erősebb ember volt. Gyerekkorától fogva minden idejét a tanulásnak szentelte. A Talmud és kabbala rejtelmeiben járatos, éles elméjű tudós hírében állt. Sokat hallott Izrael ben Eliezer (1698-1760) mezbucsi rabbiról, a haszidizmus megalapítójáról, akit Báál Sém Tovnak, az „Istennév „birtokosának” neveztek.
Dov Ber rabbi nem volt a haszid tanok híve. Hosszas levelezésbe kezdett a mesterrel, végül elhatározta, hogy fölkeresi Báál Sém Tovot. Próbára akarta tenni, hogy megtudja valóban olyan kivételes képességű és nagy tudású tanító, mint amilyennek a zsidók tartják?
Mezricsből fáradságos volt az út Mezibusba. Késztetés vezérelte, hogy megkapja a rabbi magyarázatát a fenti misztikus idézetre. Amint megérkezett Mezibusba, azonnal felkereste Báál Sém Tovot, aki örömmel fogadta, majd mesélni kezdett: „Egyszer hosszú hófedte hegyi úton voltam. Elfogyott a kenyér, nem volt ennivaló, amit kocsisomnak adhattam volna. Ekkor előjött a rengetegből egy zsidó, aki kenyeret adott.”
Báál Sém Tov ezt követően elküldte vendégét szállására. Másnap folytatta történetét: „Az úton, amelyről meséltem elfogyott a széna, nem volt mit enni adni a lovaknak. Megint jött egy zsidó, aki megetette a lovakat” .
Báál Sem Tov ismét elbocsátotta vendégét szállására. Dov Ber elhatározta, hogy hajnalban hazautazik, amint pirkadni kezd. Ekkor Báál Sém Tov üzent, hogy sürgősen látni akarja. Amint Dov Ber megérkezett Báál Sem Tovhoz, az megkérdezte vendégét, hogy ismeri-e a Tórát és a Kabbalát? Meg sem várva a választ, megkérte, hogy értelmezzen egy mondatot a Kabbalából. Báál Sém Tov elégedetlen volt a magyarázattal, Dov Ber rabbi viszont kijelentette, hogy szívesen hallaná magyarázatát, hogy kiderüljön kinek van igaza.
Ám amikor Báál Sem Tov magyarázatba kezdett, a szoba megtelt világossággal, angyalok és tűz vette körül őket. Ekkor Báál Sém Tov kijelentette: „Magyarázatod helyes volt, de hiányzott belőle a lélek”. Dov Ber rabbi Mezibusban maradt fél évig, hogy tanuljon Báál Sém Tovval. Az idő letelte után Báál Sém Tov kijelentette, hogy Dov Ber olyan lett, mint egy soha ki nem apadó kút, melyből minél több vizet vesznek, annál több vizet ad.
Dov Ber Rabbi pedig boldogan felkiáltott: Most tudtam meg, mi az értelme a „És lakozni fogok Israel fiai között és Istenük leszek”. Megértettem, miért a szigorú és büntető mértéket jelentő „Elojhim” Istennév szerepel a mondatban, és nem Isten kimondhatatlan négybetűs „Adonáj”-nak ejtett, könyörület és irgalmat jelentő neve ! Oly módon ismerhető fel Isten nagysága, hogy egyre közelebb kerülünk hozzá. Ahol a Sehina, Isten jelenléte megpihen, a Benne reménykedők javát szolgálja, amint olvasható: „Minden helyen, ahol említeni engedem Nevemet, eljövök hozzád és megáldalak!” (II.M. 20/21) Istennek fontos, hogy Izrael fiai között lakozhasson. Isten maga mondja:
„Izrael, rajtad keresztül dicsőséget kapok.” (Jesája 49/9)
