A Tóra és a puffogás a Facebookon – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 16 óra 38 perckor köszönt be és holnap este 17 óra 45 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Mispátim (Mózes 2. 21:1-24:18.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!
Szabad-e, érdemes-e elmondani az ismerőseinknek, hogy ez vagy az a politikus (stb) ostoba? Mi különbözteti meg az indulatlevezetést a politikai cselekvéstől?
A Mispatim (törvények) hetiszakaszában, az egymás után sorakozó előírások között azt olvassuk, hogy „ne átkozd néped vezetőit”. Olyan, mintha őket csak hódolat illetné meg, bírálat nem, pedig a Tóra még az Örökkévalóval folytatott vitákat sem tiltja le, Ábrahám rápirít a Seregek Urára, amiért egyformán kezelné az ártatlanokat és a bűnösöket. Mózes arra figyelmezteti Őt, amikor el akarja pusztítani az engedetlen Izraelt, hogy kinevettetné magát, ha már ennyit vesződött velük, idáig elhozta őket, most meg elteszi láb alól a pártfogoltjait, mindenki látni fogja, hogy a Jóisten fölöslegesen erőlködik. Eddig nem jött velünk szembe ez a behódolást váró hangnem és a próféták később sem fogadták meg a tanácsot, mindig volt néhány nyersebb szavuk az uralkodókról az alattvalóik és az Ő érdekeinek képviseletében. Mit szeretne tőlünk a Tóra?
Átkozódni a tehetetlen kétségbeesés nyelve, a frusztráció szokásos átfordítása agresszióba. Önhergelés és a barátaink hergelése az eleve-egyetértés álközösségeiben, amelyek senkit nem tudnak integrálni, meghallgatni, megérteni. A közösségteremtés és a politikai cselekvés látszatának fenntartása. Persze, indokolt és érzelmileg érthető önigazolás, de önigazolás közösségek építése helyett, noha a gyengébbek védelme egyedül szolidáris közösségek építésével lehetséges. A kritika, akármilyen éles is, átgondolt, világos a kiindulópontja és a célja, fókuszában nem személyek állnak, hanem a viselt dolgaik, bűneik, tévedéseik. Nem hazug módon kíméletes, nem nézi el a bűnt, csak elsősorban nem X. Y érdekli, az ő megerősítése, helyzetbe hozása, eltakarítása, megdicsőülése, megbüntetése, legyőzése, hanem a közösség lehetőségei. Elsősorban nem „véleménye” van az ilyen beszédnek, hanem javaslatai, felvetései, amelyeket vitára bocsátana.
A Tórának esze ágában sincs megtiltani a hatalmasok kritizálását, csak arra kér, hogy – ha meg tudod állni, mert néha ki kell beszélni a kétségbeesést is -beszéddel ne növeld tovább a zajt, az egymást túlordítók magabiztos magasztalásait és átkozódásait, igyekezz ne termelni, hanem oldani az agresszióba forduló frusztrációt. Megóvni nyelvünket a rossztól és a béke felé törni utat, ahogy a zsoltár is kéri, erre utal a szidra (a hetiszakasz) figyelmezteté Neal. J Loewinger konzervatív rabbi szerint.
Békés ünnepet kívánunk!
Vári György írása
