Torzóban maradt életmű: a tragikus sorsú Kinszki Imre fotói a Három Hollóban
A két világháború közötti magyar fotográfia meghatározó alakjának, a sachsenhauseni halálmenetben 1945 elején meghalt Kinszki Imrének az alkotásait láthatjuk ezekben a napokban a budapesti Három Holló kávéházban. A fővárosi művészeti élet egyik központjává vált Három Holló abból az alkalomból állította ki a fotográfus budapesti életképeit, hogy a kávéház most ünnepli megnyitásának 6. évfordulóját.
A Németországból származó, és hosszú évek óta Magyarországon élő Wilhelm Droste irodalmár, író, műfordító által üzemeltetett Három Holló kávéház 2017-ben nyitott meg a közönség előtt, és mára írók, színészek, zenészek kedvelt törzshelyévé vált. Nem csoda, hogy nagy tömeg gyűlt össze a Három Hollóban ezen a héten szerdán este, amikor a kávéház több kulturális programot rendezett a hatodik évforduló megünneplésére.
Kinszki Imre 1939-ben. Forrás: Fortepan/Album064
Ezek egyike az a tárlat, amely a tragikus sorsú Kinszki Imre budapesti életképeiből nyújt válogatást. A Mazsihisz fenntartásában működő Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban számos Kinszki-mű található, az intézmény 2011-ben, a forográfus születésének 110. évfordulója alkalmából kiállítást is rendezett a műveiből.
A múzeum honlapján ez olvasható az alkotóról: „A zsidó-polgári értelmiségi családból származó Kinszki Imre a két világháború közötti amatőr fényképezés meghatározó alakja és szervezője volt. A természettudományok és filozófia mellett a ’20-as évek közepétől kerül érdeklődésének középpontjába a fényképezés. Miközben írásait és képeit rendszeresen közlik hazai és nemzetközi lapok, alapító tagja a Modern Magyar Fényképezők Csoportjának és egyike a sikeres centenáriumi Daguerre kiállítás szervezőinek”.
Az 1901-ben Budapesten született Kinszki Imre képei a két világháború között megjelentek egyebek mellett a Nyugatban, a Századunkban, a Vasárnapi Újságban, de publikált külföldi lapokban is, így az American Photography, a National Geographic, a Studio vagy a Popular Photography című lapokban. A róla szóló Wikipédia-szócikk szerint a külföldi szakirodalom magasan jegyzi művészetét, Brassaïval, André Kertésszel és Moholy-Nagy Lászlóval együtt emlékezik meg róla és a holokauszt miatt torzón maradt életművére.
Kislány rovarral, 1930. Forrás: Fortepan
Kinszki Imre és családja a Horthy-rendszer zsidóellenes politikája miatt az 1930-as évek végén keresztény hitre tért, de ez sem mentette meg őket a vészkorszak rettenetétől. Kinszki Imrét az 1940-es évek első felében több alkalomból munkaszolgálatra kötelezték, majd 1944-45 fordulóján társaival együtt halálmenetben hajtották a sachsenhauseni koncentrációs tábor felé, és 1945 januárjában látták utoljára egy magyar munkaszolgálatos században. Fiát, Kinszki Gábort a buchenwaldi lágerben gyilkolták meg 1944-ben. Felesége, Gárdonyi Ilona és a leányuk, Kinszki Judit Budapesten először csillagos házba, majd a gettóba került, és túlélték a vészkorszakot.
Életkép 1936-ból. Forrás: Fortepan
Az 1934-ben született Kinszki Judit – aki jövőre lesz 90 éves – mindent megtesz édesapja hagyatékának megőrzéséért és a nagyközönséggel való megismertetéséért. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a 2014-es holokauszt emlékévben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában rendeztek kiállítást édesapja műveiből „Megmentett fények – Kinszki Imre (1901-1945) fotográfiái” címmel. A Három Hollóban ezen a héten rendezett tárlat megnyitóján Kinszki Judit is jelen volt, közvetlenül Wilhelm Droste mellett foglalt helyet, aki meleg szavakkal méltatta az idős kora ellenére kiváló egészségnek örvendő asszonyt.
A kiállításmegnyitón Tamási Miklós, a Fortepan alapítója emlékezett meg Kinszki Imréről, s szavaiból kiderült: a fotográfusnak még a holokauszt miatt torzóban maradt életműve alapján is a legnagyobb magyar fotóművészek között van a helye, holott alkotásainak csak a töredéke, mintegy 250 kép maradt az utókorra.
Tamási Miklós (jobbra), a háttérben Kinszki Imre képei, a bal szélen Wilhelm Droste
E roppant csekély szám érzékeltetésére Tamási megemlítette: egy fotóművész munkássága több tízezer képből állhat, nem ritka az 50 ezer fotóból álló életmű sem. A Három Hollóban látható képekről a Fortepan alapítója azt mondta, hogy dacára a keletkezésük idejére, azaz az 1930-as évekre, ezeken a képeken nyoma sincs a készülő rettenetes tragédiának, s annak, hogy a képeken szereplő alakok, s maga a fotók készítője is hamarosan a vészkorszak áldozatává válik. E képekről az sugárzik, hogy Kinszki Imre nagyon szerethette a szülővárosát, hiszen a képeken derűs és gyönyörű Budapestet láthatunk.
Mindenkinek ajánljuk, hogy térjen be az immár 6 évessé lett Három Hollóba, s tekintse meg Kinszki Imre hihetetlenül magas technikai felkészültségről és művészi érzékenységről tanúskodó műveit. S ha kedvet kapnak hozzá, látogassanak el a Fortepan honlapjára is, ahol Kinszki Imre 86 digitalizált műve látható, többek között számis családi fotó.
Címlapfotó: Kinszki Imre alkotása 1932-ből. Látkép a pesti alsó rakpart felől a Bem (Margit) rakpart felé, balra a Batthyány tér. Adományozó: Vincent Till Baumgartner. Forrás: Fortepan
