Kibuc – egy új típusú társadalom, ahol mindenki egyenlő

Az elmúlt hetek tragikus
eseményei miatt a figyelem középpontjába került egy izraeli településfajta: a
kibuc. De mik is pontosan a kibucok?
Hogyan és mikor jöttek létre, és mi volt a céljuk? Írásunkból kiderül.

A kibuc jelentése:
gyülekezés, csoportosulás, többes szám: kibucim – egy olyan kollektív közösség
Izraelben, amely hagyományosan a mezőgazdaságra épült. Amelyekben a vagyon egy
jelentős része közös, és ahol az alapelv az egyenlőség.

Az első kibuc,
amelyet 1910-ben alapítottak, a Degania volt.

Mára a
mezőgazdaságot részben más gazdasági ágak, köztük ipari üzemek és high-tech
vállalkozások váltották fel. A kibucok utópisztikus közösségekként indultak, a
szocializmus és a cionizmus kombinációjaként. Az elmúlt évtizedekben egyes
kibucokat privatizáltak, és változtattak a közösségi életmódon.

Az első Alija
bevándorlói nagyrészt vallásosak voltak, a második Alija bevándorlói viszont
főként világiak. A zsidó munkamorál így felváltotta a vallási gyakorlatot. Berl
Katznelson, egy munkáscionista vezető fogalmazta meg ezt, amikor azt mondta:
„Bárhová megy a zsidó munkás, az isteni jelenlét vele tart.”

Az első kibucokat
a felső Jordán-völgyben, a Jezréel-völgyben és a sharoni tengerparti síkságon
alapították. A földet meg lehetett vásárolni, mert mocsaras és maláriával
fertőzött volt. A cionisták úgy vélték, hogy az arab lakosság hálás lesz a
földek fejlesztésével járó gazdasági előnyökért, és megközelítésük szerint az
arab parasztok ellenségei az arab földbirtokosok (az úgynevezett effendik)
voltak, nem pedig a zsidó földműves társaik.

Az első
kibucnyikok azt remélték, hogy többek lesznek, mint földművesek.

Egy új típusú
társadalom létrehozására törekedtek, ahol mindenki egyenlő és kizsákmányolástól
mentes lenne.

Nem a kibucok
voltak az egyetlen korabeli közösségi vállalkozások: a háború előtti
Palesztinában a moshavimnak nevezett közösségi falvak is kialakultak. Egy
moshavban az értékesítés és a nagyobb mezőgazdasági vásárlások kollektívak, de
az élet más területei magánügyek voltak.

Gyerekek egy észak-izraeli kibucban 1967 körül

Az egyenlőség
elvét egészen az 1970-es évekig rendkívül komolyan vették. A kibucosok nem
rendelkeztek egyéni szerszámokkal, de még ruházattal sem. A kívülről kapott
ajándékokat és jövedelmeket a közös kasszába adták.

A
„Buchenwaldi Kibuc” a náci koncentrációs tábor,

Buchenwald 1945
tavaszán történt felszabadítása után a rugalmasság, az önmenedzselés és a
mezőgazdasági képzés példája volt. Tizenhat túlélő fiatalember egy csoportja
kezdetben a tábor barakkjaiban, majd a „Buchenwaldi kitelepítettek
táborává” átnevezett táborban megszervezte és megalakította a
„Buchenwaldi Kibucot”, a háború utáni Németország első mezőgazdasági
kollektíváját, hogy felkészítse a zsidókat a Palesztinába való kivándorlásra.
Ez a hely több évig működött, és sok tagot fogadott. Izrael Állam megalakulása
után, 1948-ban megalapították ott saját közösségüket, amelyet kezdetben szintén
„Buchenwaldi Kibuc”, majd „Netzer”, végül Netzer Sereni
néven emlegettek.

1933 és 1935
között Jugeals-Nazareth faluban működött Makhar, az egyetlen franciaországi
zsidó kibuc. 1933 és 1935 között egy mezőgazdasági épületet bérelt Robert de
Rothschild báró küldötte, hogy mezőgazdasági iskolát nyisson a fiatal francia
zsidók számára, mielőtt elindultak volna Palesztinába, amelyet a britek 1917
decemberében, különösen Edmund Allenby tábornok Jeruzsálembe való
megérkezésével hódítottak meg, és amelyet a Népszövetség 1920-as határozata
alapján Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kötelező
területévé tettek. Makharhoz zsidó menekültek csatlakoztak, főként németek, de
lengyelek, litvánok, oroszok, magyarok, hollandok, csehek, sőt amerikaiak is.
Körülbelül 500-800 kibucnyik művelte így a 75 hektáros (190 holdas) területet.
Az antiszemitizmus erősödése Franciaországban és Roger Dutruch alprefektus
idegengyűlölő fellépése azonban végül Makhart bezárására kényszerítette. A
lakosok többsége ezután Ayelet HaShaharba távozott.

A jeruzsálemi
árvaház 1949-ben kiadott ajándék haggadájával köszönték meg az árvaháznak adott
támogatásokat.

Egy másik
különlegesség, egy ingyenes haggada-melléklet a Ma’ariv című izraeli
napilapból, az 1960-as évek tájáról.

A Ma'ariv című napilap melléklete, 1960 körül A Ma’ariv című napilap melléklete, 1960 körül

A Sefajim kibuc
haggadája, amelynek a modern grafikán kívül az ad külön jelentőséget, hogy a
kibuc neve egy Jesájá próféta (41:18) idézetre utal: „Kopasz hegyeken folyókat
nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú
földet vizeknek forrásaivá.” Ami azt a hősies munkát jelképezi, amivel az
izraeli nép a kietlen pusztából virágzó kerteket, zöldellő mezőket létesített.

A Sefajim kibuc haggadája