Budapest ünneplése: kívánjunk 120-szor 120-at!
A világ egyik legszebb fővárosa, amely mindent látott és hallott már: látott boldogságot és tragédiát, hallott nevetést és zokogást, hiszen – mint mindannyiunknak –saját története, sorsa és élete van. S ami a legfontosabb: mindannyiunké. Hivatalosan ma van a három különálló város egyesítéséből létrejött Budapest 150-ik születésnapja – legyünk rá büszkék, hogy mi, magyar zsidók is gazdagítottuk a kultúránk, hagyományaink, vallásunk, szokásaink révén.
Tudjuk, mindenki panaszkodott már rá, mindenkinek van valami baja vele, mindenki tud róla rosszat mondani, de hát egy mély érzelmekkel és szoros kötődésekkel teli viszony már csak ilyen ambivalens.
Egy dolog azonban bizonyos: mindannyian voltunk már rá büszkék, mindannyian igyekeztük lenyűgözni vele külföldi ismerőseinket, s mindannyiunak vannak itt olyan helyei, utcái, terei és ligetei, amelyekről valamiféle személyes oknál fogva úgy érezzük: a miénk, mert hozzánk tartozik, s mi hozzá tartozunk.
Ilyen Budapest, ez Budapest, ez a mi közös Budapestünk, amely évszázadok óta Magyarország éltető szíve, központja és büszkesége. Akárhányszor látjuk, mindannyiunkat csodálatra késztetnek a felkelő nap fényében vöröslő város színei, árnyai és fényei. Nem lehet betelni vele – pedig mennyi, mennyi tragédia történt itt! Mennyi, mennyi vér folyt itt a Dunába! Mennyi, de mennyi könny patakzott itt az emberi kegyetlenség láttán. S mégis… Ez a város rabul ejti az embert, hiszen mindenkinek mást és mást üzen.
Budapest nagy titka az, hogy semmilyen tekintetben nem egységes település, hanem hihetetlenül heterogén: igazából nem is három város, hanem sok eltérő kerület, kisváros és falu összessége, ám ennek dacára mégis képes gyönyörű egységben láttatni magát.
Büszkék vagyunk rá, hogy Budapest mai arculatának kialakulásához a XIX. században jelentősen hozzájárultak zsidó elődeink. Ez a város a pest-budai zsidóság nélkül nem olyan volna, amilyen. Mi is gazdagítottuk, gyarapítottuk, építettük, díszítettük ezt a várost a saját kultúránk, hagyományaink, vallásunk, szokásaink révén.
Ünnepeljük ma Budapestet, a világ egyik legszebb fővárosát, hiszen a miénk is, magyar zsidóké, összetartozunk vele elválaszthatatlanul. „BIS 120!”, mondhatnánk zsidó szokás szerint a mai születésnapon, de hát ezen már régen túl vagyunk – úgyhogy kívánjunk ennek a páratlan városnak még legalább 120-szor 120-at! Az utódaink hálásak lesznek érte…
Címlapkép: Csodálatos Budapest/Facebook
