Kácsor Zsolt: Doktor Moll találkozása a Történelemmel
Múlt héten szombaton délelőtt a Bét Sálom zsinagógában felhívtak a Tórához egy több mint 90 éves holokauszttúlélőt, aki – miután visszaült a helyére, Doktor Moll mellé – azt súgta oda: „engem 78 éve nem hívtak fel a Tórához, életemben ez volt a második alkalom”.
Doktor Moll múlt héten szombaton délelőtt az újbudai Bét Sálom zsinagógában magával a Történelemmel találkozott. Igaz, abban nem biztos, hogy ezzel vajon megszegte-e a szombatot vagy sem, mert Doktor Moll nem tudja eldönteni, hogy a Történelemmel való személyes találkozás vajon munkának minősül-e, s ha igen, akkor vajon szombati tilalom alá esik-e? Perszem ez csak afféle szellemeskedő kérdés, ami azt a célt szolgálja, hogy Doktor Moll ezzel leplezze a megrendültségét.
Mindenesetre a dolog: megtörtént.
Miután felhívtak a Tórához egy több mint 90 éves öregurat, aki olyan jó fizikai és szellemi kondícióban van, hogy az ember 70 évesnek nézné. Ősz haja dús, a tartása egyenes, botot nem használ, sőt, még autót is vezet. Miután az öregúr visszaült a helyére, Doktor Moll odasúgta neki, hogy skajach, mire a holokauszttúlélő megjegyezte: „engem 78 éve nem hívtak fel a Tórához, életemben ez volt a második alkalom”.
Doktor Mollnak elkerekedett a szeme. S rögtön meg is kérdezte, hogy mikor és hol volt az első. Mire ezt a választ kapta:
– Úgy volt, hogy a bár micvómat 1944. március 25-én tartjuk a Dohány utcai zsinagógában, amelynek a kórusában énekeltem. De március 19-én bejöttek a németek, úgyhogy a zsinagógába nem mentünk, helyette a körúton, egy lakás-zsinagógában tartottuk meg az ünnepséget. Akkor hívtak föl először a Tórához. Másodjára meg most…
S hogy mi történt a közben eltelt 78 évben? Zajlott a történelem. Az élet. Vitték az embert magukkal az úgynevezett munkás hétköznapok. Az említett öregúr a fiának köszönheti, hogy pár éve ismét zsinagógába kezdett járni.
– Ha nincs a fiam, és a fiam nem jár rendszeresen ide, akkor velem ez a mostani alija nem történt volna meg – tette hozzá az öregúr, és a fiára pillantott, a tekintetében szeretettel és örömmel. Erre Doktor Moll zavartan elfordult, hogy a könnyes szemét elrejtse, minek azt mutogatni. Jobb, ha a könnyeit betűkké alakítja, s kiírja magából az ember.
(Címlapkép: Tóraköpeny a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből)
